képek, betűk

a jelent nagyon nehéz elfogadni, de még mindig jobb mint a múltban keresni valamiféle megnyugtató, stabil pontokat, ott sem volt, soha nem volt, a barlangban sem volt, amíg ebben a biológiai formában létezünk, addig talán soha nem is lesz könnyű (nincs) a jelenben létezni, talán a védekezés miatt, mert itt minden túl közeli, túl fárasztó, ez épp olyan mintha szednénk valami kábítószert, képzelgés, bódultság, szédülés - nincs ezzel baj, menekülni jó, nem kell elhinni azokat a marhaságokat, hogy a harc kívánatos és a túlélés az első, valakinek igen, valakinek nem, ami általános érvényű akar lenni, az majdnem biztos, hogy butaság: ezzel most cáfolom magam, vagy nem - akkor csak magamra értve, amit én általánosnak hittem, az mind butaság volt, de lehet, hogy egyszer rám mosolyog a szerencse és kitalálok valami fontosat és általánosat. 

ma elkezdtem egy új grafika sorozatot, nagyon kicsi méretűek, mert nem akarom, hogy ha költözök másik albérletbe, akkor cipelnem kelljen őket? valami ilyesmi oka van, valami prózai.