képek, betűk

van még egy szabad (fél)órácskám addig, amíg elindulok hazafelé, Middletonon keresztül, ez az a városrész, ahol nagyon gyakran késnek a buszok, szinte önkényesen járnak, sokszor fél órát ácsorgok a buszmegállóban, van, hogy kimarad két járat, azután jön egyszerre három, persze ez is kényelmes...amikor morgok emiatt, mindig eszembe jutnak azok a települések, ahol naponta csak 1-2 busz jár, vagy annyi sem, én meg itt sírok 15 percen, vagy fél órán. Ma küldtem egy emailt egy fejvadásznak, de nem írt még vissza, hozzá vagyok szokva, hogy ők keresnek engem, ez egy londoni fejvadász, érdekes ajánlatai szoktak lenni - hátha... hullámok. fel-le. a hangulat ingadozások úgy sikonganak, mint amikor az üvegen húzkálják a fémet, nem pontos, képzavaros, de csak ez jutott az eszembe. AXMD. nulla. emlékszem, régebben nehezen boldogultam a valósággal, mindig valami valóság-alattit, vagy fölöttit kerestem, különös formákat, mesterséges valóságokat, kívül, valahol nagyon kívül. megváltoztam. egyre jobban foglalkoztat a valóság, ami körbevesz, hogy mit miért, ami ott van, igazi, élő és halott dolgok. ez a legabszurdabb dolog, minden hallucináción túltesz. say again, sorry. say again, sorry. say again, sorry. az üresség el-el maradozik, egyre ritkul a jelenlétük, azelőtt esténként vettem egy üveg bort és megittam, jó volt részegen, elmaradt ez is, a vágy még néha előjön, jó lenne pusztítani önmagam, talán majd később, talán soha többé. a felnőtté válás nem nagyon fenyeget, nem vágyom családra, nem vágyok pénzre, ingatlanra, talán szerelemre? talán. hazugságok, mint a tollak, egymást fedik a bőrünk felett, hogy összezárjanak, szigeteljenek és megvédjenek.