képek, betűk

kezdemenyezett szarsag, mallott kanna máz, a kannán nincs is máz, csak rozsda. majdnem holisztikus a lábujjkörmöm és effélék, csak viccnek szánva, kedd reggel, közben Chris beszél hozzám, azt hiszi fontos levelet gépelek, de nem, de azért mosolygok ám, nem hagyok lehetőséget a kíváncsiskodásra, vagy más effélére, csörögve-zörögve lépett be Iaian műbűr táskáján a pántok úgy csillogtak... Chris már számolja a heteket, 3 hét múlva Srí Lankára megy túrázni. Lehetséges, hogy én is elutazok valamerre, bár legtöbbször nekem elég a kertek alján a liget, kiserdő sokan nem is hinnék, hogy a közvetlen közelükben milyen sok növény és állatfaj él. A hajnali futásaim közben például rendszeresen találkozok rókákkal, bent Didsbury központjában, nyugodtan sétikálnak a főút közepén. Nem nagyon szeretem az távoli utazásokat, mert nagyon környezetszennyezőek és a legtöbb esetben, még a legnagyobb (jó)akaratunk mellett sem tudhatunk meg szinte semmit az ottani valóságról, ahhoz mindenütt ott kellene élni - méghozzá hosszabb ideig. Dolgozom. Lassan fel kellene mondanom, mert egy évnél tovább nem szeretek sehol Ott maradni, itt épp a napokban leszek a 11. hónapomban és már kezd irritálni... Mindig ez történik. Ismerem ezt. Soha nem tudok ragaszkodni egy munkahelyhez, sem városhoz. A rabszolgaság és a börtön szinonímái ezek, ahogy a saját ingatlan sem több egy koporsónál? Valami efféle, de zavaros, és semmiképpen nem általános ez a véleményem, csak bizonyos esetekben így van.