képek, betűk

fénylő pörgők nárciszmezők
sorban érő szalag-emberkék
maguk alá köpve, fénylenek
szöggel rajzoló isten arcizma
reszketve nyalja a holdfényt
szunnyadó lábfejet csókolva
minden bűnünk új lehetőség

pislog a lárma, belefolyik
a köldökömön át a számba
otromba akarat görbe sorain
kudarcok kézzel írt tervei
disznóhoz mérve önamgam
szegény malacok - drágák
békésen röfögve pislognak
hozzánk mérve: ártatlanul

lágyra maszírozott Hold
fasszá görbült sarlójából
spermát köhint a földre
rám, rád, rátok - mihasznákra
betonra szegelt ketreceink
füstölgő gyáraink torkai
pusztító operánk áriái ---
mintha ellent éreznék
mintha végignézve rajtunk
szégyenkeznem az undortól
a feltörő üvöltés megfáradt
elunt, fásult, elidegenedett
magányától: elrontottuk.

legyen csend - mintha így
egyszerűen eltakarodna
veled, velem együtt - az ördög
vagy az amit szimbolizál
a két patája - legyen vágyad
szarvai a büszkeséged
vigyora a napi éhséged
szőrös öle - tudod mi lenne?
seggéből a fing: hazugságod
hagyom, rágjon meg a sötét
mosolyogva tépjen szét
vagy amit kell - huncutul
magánnyal ölelő nyelve
sötét dalt kopogtat számban
minden éber percemben.