képek, betűk

csillámló kavicsokba botlott a reggel,
a hajnal pofájába vicsorogva, rácsapott
valahol átgurul a Nap, kényelmetlen póz
ahogyan lépkednek a cipőim, magukban
volt egy ütés, kétezertíz lényegtelensége
a kivagyiság számtana, meztelen disznók
ijesztő röfögései: várból, cicomás palotákból
egy távoli ország ismétlődő érvágásából

ráokádnék a Nap sugaraira,  ő bosszúból
szénné égetne, mondjuk, álmodjuk, szérum
a jelenlét ellen, láthatatlanság kéjelgése 
jellegtelenségem öröme, hogy csak úgy átlépnek.
a karvalyokat lecserélik, a zzákmány marad,
a nyulakat leölik, a farkasok röhögnek,
kékes háromszögek, összeszart parkokban

felnézek az erektált oszlopokra, a kamerák
szemei feketék, a taxisok már leparkoltak
némelyik pornóra maszturbálva várakozik
talán egy reptérire, vagy egy részegre,
átszaladok a képsorokon, a cipőim árnya
esetlen mozgásával rágja a fehérséget
a sarki péktől a kenyérszagot eregetik

a dolgok megszokott óraműre haldoklanak
ugyanazok az emberek ugyanakkor vannak
régebben képzeletben ledaráltam magam
de túl hatásvadásznak találtatott, eldobtam
nem kell szenvedni, nem éri meg a fájdalom
ami a hülyéknek annyit jelent: örülni kell
ettől szomorú leszek és ledarálnám magam