képek, betűk

a legtöbb képünk élve haldoklás
a mozdulatlanság lehetetlenségének gúnya
folyamatosan fújja
mégis rejtve marad
meglapulva észlelhetetlenül,
mosolyog a milliónyi "megmondáson"
a kényszeres szereplésen
a végtelenített tartalomgyárokon
ahol  gyárkémények helyett
képernyők ontják a fényfüstöt -
szomorúan kacagok
a kortünet kényszeres előadáson
ahol a gondolat helyére
a gondolatról való beszéd költözött
szubjektív politika podcast harmónia
propaganda és ellenpropaganda
a számolás, olvasás idegenné lett készségei
boldog tapsolásba fúlnak
egyre hülyébbek éltetnek egyre hülyébbeket
s végül a gépi értelem-utánzás
befejezvén a dekadencia csigalépcsőjét
majmokká téve újra a csupasz majmot
az egész állatkertet
süvöltő, grimaszoló, pénzéhes hordává
torzítva a többséget - hol
a kevés kivételek egyetlen reményeként
nem hagyva mást
csak a kikapcsolást, menekülést
hogy valami maradjon abból
amit valaha embernek neveztek