bn51pq79

a szavakból már alig tűnik fel valami
molyirtó szagú az eső
tovább tettetnek
cserepek szülnek apró tetőket
zabálunk és pofázunk
közben lassan csepeg az entrópia
majdnem mindent be fog vonni
a halál így majd másnak tűnik?

az aljasság párologása
gyorsítja a kiábrándultság zuhogását
az ördögök lelkesebben tapsolnak
egyre gonoszabbakat választanak
még önzőbbeket és erőszakosabbakat akarnak
csak ezek maradtak: rothadó nárciszok
sárga szirmaik közt fogakat csattogtatva
az ostobaságot élvezik.

már nem kell könyveket égetniük
nincs rá szükségük a sötétítéshez
a piac megtette helyettük amit kellett
ezt már nem is értenék
és nem is számít semmit
videókon bámulják egymást
csupasz majmok majomkodnak majmoknak
ujjuk orrukban
boldogságot bányásznak.

a fal repedéseit tájképnek látom
ujjak pókláb-tánc zongorája a homlokomon
szellemeskednek és akaratuk van
mindent tudnak, professzionálisak
legjobbak és versenyben vannak
nyaralni mennek, társadalmat álmodnak
közben búvóhelyet keresnék
ágy alatt
üres barlangban
némán, fotelnek álcázva
nem küzdhetek
nincs miért.