huszakat öklendezve

élményszerű mázak szerepcseréje,
köszönőviszony a szomszéd telkekről,
a konyhából kiszülték az erőszakot
függönyök titkos, testet kapott korpusza
gyapjúzoknival a fején mosolyog
kifordítja azt, majd saját magát,
idegen ruhák a homorú köteleken,
mintha levették volna a bőrüket,
talán egy nővér egyenruhája lehet,
meg egy szerelő overallja,
sorozatgyilkosok? 
sárga foltos lepedőkön élnek?
ondónyomba pecsételt vasaló lenyomata,
együtt majszolja őket a szellő,
duzzadó vitorlájukat telelihegi.

online rendeléstörténet,
a szétbaszott jelenből
kovácsolt exponenciálisan rothadó jővő
nevetséges légbuborékaiban
aranyarcú manóként integetsz?
persze, nincsenek.
halott vagy, 
csak mivel még a saját szinteden
van tükröt elkerülő út,
te elkerülöd.
bevérzett a bal szemem,
berendezem akváriumnak ------
hófehér halakat engedek bele,
csoportokba rendeződve kiabálják:
nézz bele, nézz bele,
az ott a pokol?
jó lenne ha lenne?
gyűlöllek.

istennek ehhez semmi köze,
ő csak egy pityókás a szomszéd kocsmából,
tombol ha nincs alávalója,
ha nem talál ostobákat,
kiknek lelkén
nyelvével ereket keres,
hogy megigya belőlük
napi rombolóját.

palák csengenek a tetőkön,
lövöldéset játszik a gáztűzhely kovaköve,
pattogjál és vágyakozz ajakrésekre,
malmozok.
Odakint a péntekesek,
a heti robot után,
a könnyebb táplálékot szeretnék,
a legerősebb szagú csábítót, hogy részegen,
idegen nemi szervek reménye.
A derűs naplementében,
ültetvényesek ükunokái MILF-ként végzik,
húsevő bogarak közt,
online rendelnek pizzát közeli kalóriagyárból,
a szarszaguk a sajtmáz alatt lapulva,
zsírt és halott szöveteket szül
ez egy életnek álcázott félreértés,
élőlénynek tűnő, mozogni képes kövekkel,
ha léteznél
könnyeidnek esőszaga lenne,
vakon hagyott szimatoló pára volnál,
ajkaim közt várnád míg vége lesz ennek a
a remény növesztette fertőzésnek,
az meg csak esik, esik a mindenforma felhőkből,
mosolygok mint akár a molylepke,
várom, hogy tudjam élsz,
erről fogalmam sem lehetne,
minták a mellényzsebekből,
a taxis,
Waqas hazahozott a Henwood Road egyesbe,
bedőltem az előkertbe,
én voltam a cserép,
én voltam a kertitörpe,
öt csillagot adtál emlékbe,
imádta és úgy vélte,
nem voltam és nem vagyok.

a kertben a ribizlibokor
éretlen, zöld szemeivel
szemrehányóan bámul  
a szomszéd félig nyitott konyhaablakából családszag terjeng,
süteménybe sütik utódaik jövőjét,
de boldogok,
saját pusztulásukat fogyasztva élvezik,
csokoládé, csirke és beef.

Elmennék érted,
az alkalmatlanságomon erjesztett könny-óceánon túlra,
szavalj velem hígítós verset,
szippantsuk egymás aljából fertőtlenítőszagot,
fogalmam sincs mit kellene tenni,
minden kibaszott arcot elfeledni?
beülök a bozótba a bambuszok közé,
kegyes lehetne egyikük, elmetszené vénámat,
véremből röhögő szökút lenne,
mindenhonann csendben eltűnne,
üresség, ütemek és öklömnyi esőcseppek,
dörömbölök az ablakon a remény betörik,
makaróni-mintás alsóban,
széljegyzetre szegelve,
kiflicsücsökkel a szájában.
Aludj még.
valami történjen reggelre
egy reflex kirúgás
rossz álmod közben.
Görcsöd egy oszladozó hörcsög,
épp saját vérében szörcsög?
De maradjon annyi remény,
hogy lesz majd igazi vége,
halálunk legyen a legfőbb erény.