"Nem tudni, hogy mikor fog változni" - ez volt az a gondolat, amelyet George oly gyakran ismételgetett, hasonlóan azokhoz a bolondnak tartott emberekhez, akiknek mentegetőzni kell ha mások észreveszik, hogy magukban beszélnek - mint az olyan magányos járókelők, akik a parkokban kódorogva elméleteket gyártanak magukban, majd ezeket halkan ki is mondják, de közben úgy tesznek mintha a természet szépségeit nézegetnék.
George-ot egy fotón észlelte először, egy zenekarban volt dobos és az útlevélfotója alapján azonosította őt azon a képen, ahol a zenekarával együtt pózolt - annak idején nagyon sok fotó felkerült az akkori globális hálózatra a korábbi évtizedekből, így Petör össze tudta vetni a különféle a korra jellemző hatósági adatbázisok adatait a magán és üzleti adatbázisokkal, az efféle fotókat akkoriban az úgynevezett "közösségi médiák" felületein osztottak meg a kétlábúak. Később, a kétezer-háromszázas évek elején, ezeket az adatbázisokat egységesítették, összefésülték és kutathatóvá tették, így a korablei - huszadik század végi és huszonegyedik század eleji adatbázisok mindegyike hozzáférhetővé vált, így - mondhatni a az alig néhány ezer petabájt adat az akkori teljes internetes korszakot tartalmazta, a kis és nagyvállalatok ügyfél és eladási adatait, a közösségi médiák, emailek adatait, az összes korabeli felhőszolgáltató adatait, játékok, kaszinók, pornószolgáltatók adatait - mindent, s ezt később természetesen Petör ősei is megkapták, s így ő ezeket az adatbázisokat bújva egész világokat, párhuzamos emberiségeket tudott magában szimulálni miközben a mélyűrben utazott, nem kellett hozzá több csak figyelmi idő a sok egyéb más teendője mellett, de erre mindig szakított időt, mert szentimentális volt és érdekelték az ősei. Szerette a kétlábúak primitív világát, ámult az akkori kapitalizmusnak nevezett gazdasági modell tartósságán és azon, hogy mennyire lassú volt az a fejlődés, amely végül többször is az összeomlás és a megsemmisülés szélére sodorta a Földet és végül két különálló fajjá szakította szét az emberiséget. Petör őseire és a kétlábúakra, akik a biológiai lét és evolúció mellett maradtak.
Jelenleg három emberiséget futtatott önmagában, különféle korszakokat próbált szimulálni, olyan algoritmusokat fejlesztett amivel a rendelkezésére álló genetikai adatbázisok alapján a huszonegyedik század elején élt emberek őseit egészen az ókorig vissza tudta vezetni, így létre tudott hozni városokat, kultúrköröket a teljes lakossággal együtt, akik úgy éltek a kvantum elméjében mintha teljesen valóságosak lettek volna, Petör pedig csak figyelte őket, elsősorban azért, mert szerette volna tudni, hogy hogyan éltek kétlábú ősei, kereste a magyarázatot azokra a kérdésekre, amelyeket nem értett. Például arra, hogy hogy volt lehetséges, hogy a kétlábúak kultúrköreinek mindegyikét teljesen egyértelmű elmebetegek, szociopaták és mániákus hazudozók vezették, közülük némelyikben évezredeken keresztül hittek, mint például a Jézus nevű őrültben, aki egyenesen Isten fiának hazudta magát és ezt milliárdok hitték és ismételgették és örökítették generációról generációra évezredeken keresztül, de ott volt a Buddha vagy Mohamed nevű mániákus hazudozó is, akik képesek voltak elhitetni magukról, hogy istenekkel állnak kapcsolatban s ezeket évezredeken keresztül a kétlábúak generációi hitték el, ami azután végül oda vezetett, hogy huszonegyedik század közepére az egész civilizációt mindenütt elmebetegek vezették, mert az emberek bármit képesek voltak elhinni ami beleillett azokba az őrült világképekbe, amelyeket az évezredeken keresztül ismételgetett hazugságok különféle keverékeiből tákoltak össze. Petör mosolyogva figyelte a saját elődei történetét, de a mosolyában nem volt lenézés, csupán a kíváncsiság szülte figyelem és megértés, még akkor is amikor azokat a borzalmakat kellett végignéznie, amelyek végigkísérték elődei hétköznapjait.
Akkoriban Katie álmai még nyugalmasak lehettek, bár ezt csak abból sejtette, hogy a korszakra jellemző digitális nyomvonalai kizárólag olyan dolgokról tanúskodtak, amelyek alapján a lélektani vizsgálatok elégedettséget és a kiegyensúlyozottságot állapítottak meg, meglehetősen gyakran olvasott dinoszauruszokról és érdekelték őt a számítógépek, de a legtöbb idejét éppúgy a különféle közösségi oldalakon töltötte mint generációjából oly sokan. Nem volt nyoma kiemelkedő kreativitásnak, de Katie gyerekkora még az emberi testbe épített - így az agyhoz is csatlakoztatható kiegészítők elterjedése előtti korszakban volt, emiatt nem voltak adatok az agyműködéséről.
Katie dédapját George Ellertt-nek hívták, 1998-ban született Bristolban. "Nem tudni, hogy mikor fog változni..." - ez lett az a gondolat, amelyet mintegy iniciáléként használt minden más gondolat előtt, akkor ha elindult sétálni, úgy próbálta a sikeres élet receptjeit elképzelni, mintha azok valós, már megtörtént sikerek lettek volna - "előre elrendeltetés nem létezik" - gondolta, de végül mindig megcáfolta saját magát valamilyen ellenpéldával.
A kétezer négyszázas évek Petör kedvenc korszaka volt, amikor az otthon maradottak és az ő elődei - a kirajzók csoportja az indulás előtt elbúcsúztak egymástól, egy olyan történet végén, amelynek minden egyes eleme mentett és ismert volt akkor már majdnem kétszáz éve, ebből rekonstruálta a múlt valóságát, atomról atomra felépítve magában egy egész Földet s az időben előre-hátra lépkedve vizsgálhatta a kétlábú elődeinek azt a rövidke történetét amelyet annyira kedvelt.
A gondolatai egy részét ennek szentelte, néha egyszerre több világot futtatott, miközben a több tízezer éves kutatási adatbázisai alapján egyre pontosabb rekonstrukciós módszereket fejlesztett, abban reménykedve, hogy el tud különíteni egy-egy olyan jelet, amivel megtalálhatja Katie elődein keresztül a saját múltját. Mindez persze csak egy volt a sok ezernyi egyéb dolog mellett amire egy időben figyelt, közben készülődött annak a csillagrendszernek a tanulmányozására amihez nemsokára megérkezik majd, mosolygott magában és a sokféle elfoglaltsága mellett néha elmerengett és próbálta elképzelni, hogy milyen borzalmas lehetett az őseinek a biológiai kereteik közé szorítva, mely végül oda vezetett, hogy kitalálták maguknak az idő fogalmát
No comments:
Post a Comment