képek, betűk

"Az olyan gömbök, igen. Meg a megszámlálhatatlan és öntudatlan parádék, nézni a műsort egy ablakból, egy járókelő épp feldarabolja a másikat - ilyen merevképféle egy tenyérre felskiccelt disztópiából. A jelenvaló és a többi szokásos máguskodó félrebeszélés, az olyan dolgok gátlástalan taglalása, melyekről fogalmad sincs és ezt pontosan tudod, de teszed, mert azok a faszfejek ott előtted kacagnak rajtad és te a bohócuk szeretnél lenni, mert jól jön a hátkapargatás, fülvakargatás és olyan kábulatosan csillámporral behintett térben lebegsz ha pillantást tálalnak előételnek. Nos, úgy. Azt mondanám, hogy az ott, amit úgymond: megteremtettél, nem több mint hamisítatlan okkultizmus tudománynak álcázva, olyasmi mint a kiragadott emlékek mágnessel történő mozgatása - műegér rángatása a plasztik macskák előtt, sétálgató, sorjázó, burjánzó gátlástalanság." - ezt gépelte és úgy érezte, hogy az ott már legalább nem destrukció, inkább csak egy különleges státuszú degeneráció, amit mindenek elé helyezett annak a tudat-résznek az irányítása, mely azért a világért volt felelős, melyben azt modellezte, hogy hogyan alakult volna a történelem akkor, ha a kétlábak múltjában alacsonyabb értékekre állítja azokat a paramétereket melyek testi és tudati szenvedést okoztak a többségnek, s melyet csak azok élveztek, akiknél szélsőséges agyi elváltozások - s talán emiatt is viselkedésbeli mintázat eltérések voltak mérhetők. 
"Hogy mi lkfdjh bajunk a világgal, hogy olyan, mindjárt kezdődik a reggel és a szövegszemét önmagába fordult cinizmust tartalmazva kiokádná magát ha a gondoltként értelmezett ii-létének lenne szája, szigorúan úgy értve, mint egy lehetőséget." - sérelmezte.
"A gondolat és az eszmélet - a két túlárazott, túlbecsült attribútum az értelmed mellett." - mondta miközben megnyitotta a vízcsapot, mely-ből-a-víz-soha-nem-jött. Hiszen csupán képzeletben volt odaszerelve, ahogy a víz molekulái sem voltak ott. Mosogatni készült, de várni fog még néhány másodpercet, hogy a tegnap estétől a csőben maradt hideg víz kifolyjon és lassan utat engedjen a bojlerban lévő meleg víznek. "Úgy képzelem, hogy megint ugyanaz történik, ebben a témában is a mennyiség a legfőbb kerékkötőnk. A mennyiségek fogságában létezünk, azt érezzük, hogy minden ami méretben eltérő az evolúciónk alatt megszokott megszokottól az bűvös, bűnös, értelmetlen és érthetetlen, mellékesen pedig ijesztő és gyakran nem bírjuk elképzelni sem." - folytatta, miközben a szivacsot olyan óvatosan forgatta a pohárban, mintha törletet venne egy sebből. "Tudod, emellett a legtöbb képességünk túl van értékelve." - folytatta és képzeletben mosolyoghatott, mert a szemei holdacska alakúvá váltak s tudta ilyenkor elégedett szokott lenni. "Az értelmünk, érzelmeink, eszméletünk - mind, mind túl lettek becsülve. A valóság az, hogy az egyetlen valódi erényünk az absztrakciós képesség is csupán azért fejlődött ki, mert annyira korlátoltak vagyunk, hogy a leginkább hatékonyan ezzel a képességgel tudjuk felmérni a valóságot. Valójában annyira a saját méret-világunk rabjai vagyunk, hogy ha például egy köb-katicabogárnyi tér részecskéit kell megszámolnunk - kudarcot vallunk, mert nem vagyunk rá képesek, hogy a saját méreteinktől elszakadjunk, s így - mivel azok a parányok kívül esnek a mi megszokott élet-intervallumunkon: nem értjük, nem érzékeljük a dolgokat ezen kívül s azt gondoljuk, hogy lehetetlen megszámolni a milliárdszor milliárdnyi részecskét, mert nekünk nincs rá érzékszervünk, s bár ez nem szabály - ez csupán a saját korlátunk, mert már önmagában a számok és a számolás megléte, vagy az idő mérése is csak a saját határok közé szorult képességeink hiányának kiküszöbölésére jöttek létre - s nem azért, mert tényleg léteznének számok, vagy az idő." - mondta és elzárta a vizet. "Kész." - közölte csendesen, közben a bal kezének mutatóujjával megigazította a mosogatószivacsot, mert ferdén rakta a helyére - épp csak megbökte s az visszahuppant a tartóban a helyére. Rendféle lett. Mert a valódi számolás képessége helyett hozzávetőleges értéket számolunk, becslünk és valószínűséget kalkulálunk minden olyan esetben amikor a newtoni almán kívüli világ-részek fizikájában kell eligazodnunk.
"Azon tanakodtam, hogy miért olyan ijesztőek az emberek és eddig csak annyira jutottam, hogy pusztán azért, mert léteznek." - kiabálta ki a fürdőszobából.