LKJEH3987ö9482rkjhnewljrh
mielőtt elégünk a jeges kátyú
tetején csillámló, éppen vörös óriássá
felfúvódó Nap bordó fényében.
Idősávok pálcikákká rendezve,
soraik közt homályt nyeldes a levegő.
Az ágyadban fekszem, magamat vártam,
észlelem ahogyan éppen hazajövök, hallom
az ajtót csukódni, de végül senki
nem ér el a folyosó végéig,
pedig virrasztottál: vártad,
hogy benézek majd hozzád, köszönjek
és elmeséljem mi történt.
Az ajtón keresztül figyelted
ahogyan a fotelban ülök,
a lámpafény narancssárga glóriája alatt,
a fejem áttetsző könnycsepp volt,
magadban halkan sikoltottál
amikor észrevetted a fölém hajoló falakat,
egészen közelről lihegtek rám
és a vakolaton keresztül is érzem,
büdös a leheletük. Aludni próbáltál,
de néhány perc múlva sírva előbújtál,
könnyeid törölgetve mesélted, hogy
valami leemelte rólad a paplant
és félsz, félsz, de elzavartad, és hogy
a sötétben az az elmosódott folt tőlem akart
valamit, de mire ki merted nyitni a szemed,
már eltűnt. Talán egy jövőbeni
öngyilkosságot akart megelőzni,
vagy az időgép tervét hozta, esetleg
fotókat akart mutatni egy lányról,
akinek elmaradt az élete, mert
húsz évvel korábban túlságosan berúgtam.
Attól féltem, amikor magamhoz térek,
már máshol leszek,
tegnap délben,
amikor utoljára emlékeztél rám,
már délután öt volt és te mindezt tudtad,
előre láttad már három évvel ezelőtt.
Számokat terítesz szét az asztalon,
selyembugyit dobsz közéjük,
a kettes és a hármas, meggyilkolják a kilencest,
az ötös és az egyes ötveneggyé karolnak össze,
és szaglásszák a bugyidat,
mindezt csak úgy érzem és egészen képtelen,
de tudom: valamit jelentett ez az élet,
önmagában az,
hogy úgy érzem volt valahol egy ma,
és létezett egy tegnap is,
csak megállt a fény és megfagytak.
Végül elalszok, combodra hajtott fejjel,
de leképzelem, hogy azt még leírom,
hogy húzzam az időt, mert félek végül
máshol ébredek,
így soha nem tudom elmondani, hogy szeretlek,
meg azt, hogy jó lett volna ha nem leszek majd rákos,
ha lett volna egy esély arra, hogy másik apám legyen,
hogy kicsit később szüljenek meg,
hogy ugyanúgy érkezz mindig mint ahogyan jöttél,
mert az az egyetlen nap ami tökéletes volt.
No comments:
Post a Comment