képek, betűk

KJHKJHKJ492837498

Az elveszett mosolyaid véletlen titkai,
láthatatlan rések a levegőben, köröttük
reszkető fényekben: idő-pelyhek keringése.
Belsejükben egy-egy arcunk: amikor még
közelről néztünk szemeinkbe, sóhajokat
gyűrögetve: öleld és oldalában aludj,
végül elfordul,
ajkadból már nem kér: könnyeid cseppjei
alatt a szeretett virág, alváshoz készülődve,
nárciszait és krókuszait másnak álmodja,
pettyes nadrágjában a párduc: archív kép,
nézed, ahogyan ujjaidat szoktad, ámulva
és szomorúan, tehetetlenséged
komótosan csorog a folyosón át a hálószoba
csukott ajtajáig, hullámzik a puha szőnyeg,
szürke bolyhai közt ölelések, étkezések,
játékaitok és szerelmeitek ezer lenyomata,
a veszekedések harcának kusza irányai,
mint havas erdőben a vadállatok lábnyomai,
mindegyik más irányba szalad, mutatják
merre ment a fürdőbe, mint indult munkába,
merre sétáltunk és táncoltunk, amott húzta
a cipőt, itt két nyom egymással szemben,
talán toporgott előtted: 
közös csendünk őriz miközben fekszem,
sötét zselét présel körénk, altatók
valósága,
szótlanság, a magadban beszélés szánalmas
körfolytonos zakatolása, ájulásig, másig,
magányig: talán az álmodban újra éled,
s nem ébredsz fel,
csak ott maradsz.