szarvakat rajzol, a levegőt halkan falja,
Madarak a számonkérés alól, leszállva, csak,
Véget teker a markolatra, színes drótokból,
Azon könnyebb körbeautózni a zseléből
Öntött mellbimbóimat, akadozik a szabadság
Hullámzása - olykor betör, máskor magát
Rágja, virágok ha lepkék, szárnyak olykor
Szirmok, csak ez a sok akarat ne zümmögne.
A szájszélek és a fogaim keresik egymást,
Összekulcsolt kéz mentén műanyagflakon, erek
és szívverés, álmodik a nem tudni hányadik
vallató, a köztes gondolatok szörnyhengerei,
maradnak emlékezni, süket akarok lenni, alkalmi
Tájakat magunk alá gyűrő rajzoló, tappancsos
élethozó, akinek néhány másodpercre mosoly
a dolga, ilyen álmokból szőtt Holdat ha hozna.
(St Albans, 2020, aug. 20.)
No comments:
Post a Comment