egyre több a kétely, szirmot sziromhoz,
orrok lappangva szaglásznak, vezérgyomot.
langyos akolban, komponált kék sáv az ég,
elapadva horkanások közt, bagzás nedve,
kettéharapott combok székletté olvadása,
virgonc remények szolgálójának ölében.
magam hordalék, Duna éjfekete emlékében,
telek és hónapok emlékeznek vissza ránk,
elszabott mozdulatok a sorok közt. Ének
kérdései önmagukról, mi lennék? Sziszegés,
dallam, vagy megmérgezett álom fáradtság.
(St Albans, 2020, szept. 18.)
No comments:
Post a Comment