fekete nadrágján a pöttyök
csillagok. Konyhakést adtam
a kezébe, a kemény pultba
kereszteket karcolt, majd
lehúzta a bugyiját, pihés
avokádóját kicsavarta a
foglaltából, legyen hely.
A konyhaablakból láttuk,
ahogyan egy kövér mókus
fejjel lefelé fordulva
felénk bámul, nem volt
levegő. Megmutatta a
vállát és akkor olyan volt,
mintha Isabella Brantot
láttam volna oldalról.
Maradtunk egy ideig, és
a falevelek közt a rések
eltakarták időbeniségünk
halovány-gyertya magányait.
No comments:
Post a Comment