Az lehúzott redőny rézsűit bámulni,
naponta, ugyanúgy. Szorítva. Ereszkedésnek
hívom azt a folyamot melyben a középső
világból - itt, ebben a kényeskedő,
túlzásoktól mentes anyagsűrűsödésben,
ahol árnyékot bár tudunk vetni,
de félünk a tűlnőtt homály fojtogatásától,
a dolgok elmúlása utáni vágyainkon
csimpaszkodva csókvágytól húnyt szemünk
mögött ezernyi történetből formázott
bennünket a véletlenek jóságos csendje.
És amikor az akaratunk kénye igaznak
gondolja magán a terhet és áldást osztana,
eltartjuk magunk szemérmét, mintha bármi
jobbá tehetne bármit: mintha lenne
valami apró, megfoghatatlan csúszda,
ahol gyerekként mögöttem ülve: te sapkában
én rosszalkodva: alul egymásra kacagva,
zengetve belsőnket a tágra hagyott
képzeletünk ájtatoskodó képmutatásaival,
szerelemvágyunk mint erőszakos sodrás
az alig észlelhető látomásokat egybemossa
a lét valóságának képzelt észleléseit az
aranyfóliával bevont, dohos-szagú
templomi gyertyáktól kormozott háttéreinkkel.
Ez még csak félig-őrület, megérinteném a szád
elfoszlott körét, aligpuhán reszketeg ujjaim
csak szőnék magamba a halk éneket, az ébredés
utáni perc közönséges, állatias szerelemvágyát.
De nem akarnék ábrándozni, nem való tudni,
hogy a régmúltból vagyunk itt, vagy együtt
képzelgünk a szokatlan borsókázó töredékek
légzést fojtogató maradékai között
egy félkész történet
tántorog legbelül, sérelmekből szövi
saját remény-történetét
vérünk sóját nyalja és kihúnyó szemfényeinkből
élvez magának kéj-ötpercet.
a törtetés elvágyódás tánca körénk csavarodva
méreggé forralt perceken kullancshassal
pöffeszkedő
nehezen észrevehető hegyvonulatok,
bújócskázni vágyó felnőttek kézkeresése.
És velem vagy, tekintetednek őrzőjeként
számolatlan belső partok angyalszobra
benned lakó kislányod
csendes játékát képzelegve,
szerény, modoros neszeid körül ölelkezve,
néha elrejtőzöl, ha a közelben vagyok
magad mellé húzol a fotel mögé,
együtt féljük azt, ami odakint mászik,
ha eltűnt
mezőre rohanva
a szemed színébe tekerőzni,
a járókelő-felhőknek dalolva
a tájak végébe tekeredeni,
kies zárványokba,
ahol minden aprócska térszeletben
csodák nőhetnek, a kapcsolódott ujjvégek
és a közös marakodás váltakozó huppanásai
csupán a körtáncunk epizódjai.
Végül csak összegömbölyödve álmodnánk
egymásnak a szépet, de
az érintések mégsem maradnak meg rajtunk.
A repülők zúgását hallgatom,
az odakint reszelős hangjai át
és áténeklik a szomorúságomat,
elgondolnék felőled bármit,
a puhaságodat, vagy az emberséget,
a közös lépteinket kísérő konok
távolságot, ami mindent szétmarni
akaró túlzás. A nyakadba harapnék,
de szinte mindig a levegőbe
marok, újra és újra megteszem
és a lehúnyás mögött az ábrándok
alagútjaiban megtanultam elérni
és megérinteni a semmi mögötti
Nemlétezőt, hogy egy pillanattal később
az eszmélet után, újra csak az ábránd
és a messziségbe ragadt magányosság legyen velem,
a világ forró reszketése lassan kihűlve
azonossá váljon azzal az álommal,
amit valóságnal hívunk.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 4 September 2018
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2018
(242)
-
▼
September
(6)
- Amikor nem lehet lélegezni, ilyen napokon, a lét k...
- Azután ha felébredek köztetek állok, kinéznék a tü...
- Furcsa ott szemben a távolságba gyömöszölt vágyajt...
- rácsodálkozni a szemedre ámulva sodró feszengések ...
- Az lehúzott redőny rézsűit bámulni, naponta, ugyan...
- Beledögleni a rombusz alakú tévképzetekbe, méghogy...
-
▼
September
(6)
No comments:
Post a Comment