képek, betűk

"vannak a faszfejek és a nemfaszfejek" - ennyit gondolt a világról, még negyvenkét éves korában is, csak éppen úgy, mint régebben, az unalom és az elfojtásos játékok, irányíthatatlanná tették azt amiről sokáig azt képzelte, hogy képes irányítani? azután a megváltási kísérletek, mert valamibe mindig kapaszkodni kell? anélkül nincs. (a kor divatja: a magyarok külföldre mennek --- kik ezek? kik? valamiféle fura fogalmakat használnak "haza", "otthon", "kötelesség", "tudás" --- mintha mindenki politikussá változott volna? teljes az elhülyülés, agyhalál) a hit az kell, valamivel csak ki kell tölteni azt az ürességet ami egyre csak növekszik - ha ez már nincs, akkor jó lesz valamelyik ismert önjelölt guru, aki jól hangzó baromságokat kever, (a belső házam ablakaiból vér csorog a lábafejemre, meghaltunk?) nevetséges blődségekkel, de legalább valami, legalább több mint ami amúgy lenne: a tükör, a fájdalom és a rögös utas gyógyulhatnék.
odalent a kibaszottautók büdösfüstje, a mozi előtt egy kisebb csoport rugdossa éppen a szemétkukát, egy darázs próbál bejönni, nézem ahogy repked az ablak előtt, azt képzelem, hogy el tudok aludni tőle, hogy jöjjön az a néhány hányinger nélküli órácska, és lehetőleg álommentesen kérném - mondhatni: ájulásszerűen - mint a kávét tisztán, cukor meg tej nélkül. csak úgy, cigivel, vagy valami. nah.