Nincs rágódás, az egyre több kétely erőszakos jellemeket gyárt - melyek az előtérben üvöltöznek és csattogtatják a fogsorukat - védelmezik a függöny mögött megbújó senkit. Egyre kisebb mértékű motiváció, az egyenlőség kihangsúlyozása, mint az öregkori elbutulás kezdete és ez a fél-demencia a nem létező, de csábító létezhetőségének vágyai felől, mint lágy szellő - mintha értekezés lenne, valamiféle Dummy álom, amiben semmi nem igaz, mégis meghal a főhős, orral előre lebukik a lépcsőn - így lesz egyre fontosabb?
Egy hete rendeltem.
Ágy mellett, hogy esténként tükörként szolgálhasson a napi hazugságok semmissé tételéhez, hogy valami emlékeztessen valamire, ami valaha, valahol még úgy volt? Ennyire bonyolult az egyszerűség?
No comments:
Post a Comment