képek, betűk

Csodálatos, hogy az agyunkat úgy alakította az evolúció, hogy általában képesek vagyunk úgy létezni, hogy eszünkbe sem jut, hogy véges az időnk, nem görcsölünk a halandóságon, nem teszi tönkre a életünket az, hogy csak alig néhány évtizedig élünk. Borzalmas lenne enélkül a tudati gátlás nélkül létezni, néhány betegség pont ezt a gátat rombolja le, mint nálam is? Kóros elváltozás vagyok? Egy barna pamacsnak álcázott szemölcs a tökéletesség hófehér bőröcskéjén. Vagy valami hasonló. A többesek és az egyes szám nulladik személy - a szellem, nem kérte, hogy érzékeljük, mivel nem is létezik, de odahisszük, mert könnyebb így, mintha nem képzelném oda (én-te-mi-ő stb.), ez hazugság, mégcsak nem is hatásos, de jobban múlik vele az idő(?) és semmivel sem rosszabb, mint az esti ima, vagy egy istentisztelet - valami képzeletbeli isten meséjén elalélni minden nap. Teljesen mindegy, mivel idő sincs: cseszhetem.