képek, betűk

"igen, bizonyos helyzetekben az öngyilkosság inkább nevezhető bátorságnak mint a továbbélés." - írtam BBB.

"persze a horda és csordatagok előszeretettel hirdetik az öngyilkosok gyávaságáról alkotott hazugságaikat, mert nem képesek elfogadni, hogy valakinek kevésbé volt fontos a csorda-törvény és az életnek nevezett folyamat folytatása, mint a valóság és esetleg a fájdalom ilyen formában történő elfogadása. számunkra az öngyilkosság véges állapotot jelent (vagy a pokolra kerülést, egyes kollektív őrületben), szomorú és bonyolult - bátorságot és őszinteséget igényel, ellentétben az olyan hazugságokkal, melyek csupán a mindenáron való túlélés gyávaságát hirdetik, ráadásul hazug módon, mert a legtöbb ember aki gyávának nevezi az öngyilkosokat nem több turkáló túlélőmesternél, haszonlesőnél, aki csak a saját hasznát és igazát ismeri fel és keresi a szemétdombon...persze az öngyilkosság nem éppen felemelő dolog, a szomorúsága és a fájdalom amit magában hordoz szinte minden öngyilkos: felfoghatatlan a többiek számára, ezt csak azért írom, mert az ostobák csak egydimenziós gondolatokat képesek alkotni és a fentiekből azt fogják leszűrni, hogy én felmagasztalom az öngyilkosságot...miközben épp ellenkezőleg, csupán az őszinteséget helyezem a hazugságok elé, melyekkel egyesek úgy ítélkeznek mások felett mintha istenek lennének, persze ennek vallási és "kulturális" okai vannak, tehát hazug az egész, mint az összes többi civilizációs maszlag..."

én inkább lennék öngyilkos, mintsem elfogadjam a jelenlegi emberi civilizációk kollektív ostobaságait. lehet, hogy leszek is. egyre gyakrabban jut eszembe.

a Vélemény egy elhízott, késes gyilkos, izzadt hónaljszőrrel balett póz, lógok a radiátorcsövön viccesen