Welcome!
Saturday, 18 October 2025
Thursday, 16 October 2025
In forty degrees before leaning walls
on the yellow IKEA chair’s leather I float,
the lamplight slobbers over ghostly faces,
It has already digested everything it has reached,
so now it will vomit dark streaks,
the mosquitoes on the wall are the audience,
if I could move, I’d crumple –
the whole thing into a knot, the room,
the street, its juice seeping through my fingers
like overripe, rotting fruit,
its flesh tunnelled by human teeth,
I’d crawl there too, inside,
grinding myself to pulp, you’d come to mind,
You’d feed me full, the last personal suffix,
with that cloudless, rare laughter
one of the eleven honest moments
in a person’s life,
Finally, the walls will softly fall on us,
and we just keep lying,
calling this our existence.
Tuesday, 14 October 2025
oly csend volt, úgy hagytad, dőlt falak,
végül abbamarad, szárnyvégek, rád ragadt
ólomvíz, bágyadt szavak, eszméletbe hajtanak,
kattogás a páncélarcokon, a bőr mögött
valakinek nevezett valamik alszanak, körök
melyeken keresztül a pirkadat szonátáját
hallgatják ezek a félig állat rejtvények,
kikre gondolsz? mikre gondolsz? és jobb
válasz híján létrákat mázoltam a felhők
buborékmintás ruhájára, alvókák éljetek!
zárjátok el a gázcsapot, vágjátok le a kötelet,
a fejetekről a héliumos zacskót lehúzni!
a lekókadt csíkokat felfele húzzátok,
a remény akkor is az, ha időben korlátos?
oly csend van, leporoltad magad, dőlt falak
végül csak virágot öntöz, talpig kacagásban,
miközben egy megbeszélésen vigyorogva
szolgaként feszített egy kereszten, vagy
egész nap szeplőtlenül fogantatott holt maszlagot
mások örömére, micsoda lágy rothadás!
ha rámutatsz visszamutat és kinevet,
milliók hazudnak egymás pofájába,
akár az öröklétről ábrándozó rügyek,
jó, akkor zoknit húzok, és leélem ezt is,
a ma potyautasa leszek, közömbös madár,
aki jól tudja teljesen mindegy a múlt,
a jövő pedig olyan posvány, melybe
kötelező belépni akkor is ha tudod,
az idő, az idő nincs is ott, csak az elmúlás
mértékegysége, mint a súlynak a kiló,
és akkor mi van? és ezen is csak nevet.
Monday, 13 October 2025
talán azért nem értjük a gravitációt, mert erőként kezeljük, közvetítő részecskével (pl. gravitonok), szerintem a gravitációt eddig rossz "helyeken" keresték, azt gondolom, hogy az ősrobbanás után, ahogyan fokozatosan lehűlt minden és kialakultak az erők (elektromágnesség, gyenge és erős kölcsönhatás) és létrejöttek az első részecskék - talán volt egy lépés: a hűlés következtében az ősrobbanás energiájának konzisztenciája, összefüggősége megszűnt mint olyan - mint folytonos energia létezni és a folytonosság megszűnése apró réseket hozott létre amelyeken keresztül a "semmi" át tud áramlani - nehéz megmondani mi az a "semmi", talán a téridő szövete (semmiképpen nem valamiféle ezoterikus, vagy isteni maszlagra gondolok), talán a világnak az a része amit nem ismerünk - az univerzumunkon kívül eső rész - ki tudja? És szerintem ezek a nagyon apró "rések" okozzák a gravitációt, tehát nem olyan erő mint a többi fundamentális erő - hanem a téridő szövetének nem-folytonossága, melyet olyan pici rések hoznak létre amit elképzelni is nehéz - valószínűleg a Planck-hossz-hoz közelít a méretük - nehéz hasonlatot találni, nehéz szavakat találni erre, hiszen maga a téridő is bizonytalan, sőt az idő maga is valószínűleg csak emberi fogalom és kreálmány, a kvantumvilág, a mezők is az egész - nincsenek fogalmaink erre és a matematika az egyetlen eszközünk a megértésre, talán majd később kvantumszámítógépekben sikerül modellezni - nem tudom, már a "rés" szó sem helyes csak nincs jobb, hozhatnék hasonlatokat mint a "szita", de nevetséges lenne, a lényeg, hogy szerintem a gravitáció nem erő, hanem a téridő nem-folytonossága által okozott jelenség, melyet az ősrobbanás energiájának lehűlések okozott.
aztán ki tudja, valószínűleg senki - egyelőre
Friday, 10 October 2025
hegek fokára áll és belekukucskál a sebembe, rémek résnyire
rémek, résnyire, kapálózik benne és felfeslett varrataival
körbeláncolja magát, de unja, így sárkányt feszít, ráköti
és úgy tesz mintha az ott egy rét lenne, széllel és felhőkkel
rajta rohan, teljesen mellékes, mellékes, mit érzel, mellékes,
egyedül akár a kiirtott gyerekkori lapály, melyről a fákat
óriások kergették szét, polipok a mellkasomból, mellékes?
titkosnak érzett régebbi dolgaik, az őrültekből szenteket
csináltak az évszázadok, de mellékes, sokkal fontosabb a kezed
ujjaid bőrén a hegyrajzok, ámulok rajtuk, a szabályosságaikon,
ilyenkor csak szótlanul lapulnék mint síráson kapott zenebohóc,
látlak, szeplőidet verebek állják körül csipegetve akár a magokat
húsod vérben ráng, mellékes mint én, ez a rohadt nap
a pillanaton átrobogó táguló tér és a jövő minden kolonca
jó lenne legalább egy fontos, de ha belegondolok
nem csak a semmi, de még annyi sem marad
Monday, 6 October 2025
az égbolt, vagy amit annak
véltél, dajkálja a felhők árnyékát
szédítő - gondoltad, közben elaludtál,
sápadt ajkadra fényt csiholt,
nyájakba tömörült csillagok közt
a legapróbb óriás a Hold - mosolyogsz,
látom amonnan, nevezzük végnek,
hol a remények fáklyaként égnek
humort perjézve, nevetést füstölnek
belőled, belőlem és az égből,
minden szegletből, végből,
és te vagy, újra - tenyered nyomán
rügyekké zöldülnek a férgek,
ez önmagában jobbá tehetne,
mosolygok - a halál nem jobb,
maradsz hát, ki tudja miért: hagyod,
puha arcodra gondolva - jönni a holnapot,
magányok görbe árnyai alatt,
az ablak jeges párájába szívet ragaszt,
hasra fordulok - álmokba menekülve,
minden nap, ugyanabban elmerülve,
magad magadat feledve - szépen.
Még valószínűleg hosszabb idő fog eltelni addig, amíg lesz valódi "mesterséges intelligencia" és ha elkészül, ha eszméletre kel - az nem lesz többé "mesterséges"-nek nevezhető - az egy új faj lesz, vagy jobb esetben - ami én szeretnék egy evolúciós lépcső az embernek egy lét felé, ahol ki lehet majd lépnünk végre a test és az idő börtönéből. Ez a kortárs bolondozás ami napjainkban történik érdekes kísérlet volt a ChatGPT megjelenésének első egy hónapjában és érdekes lesz majd pl. egy metaverzum-ban, ahol 3d modellezett emberek csetelnek majd ugyanazokról amikről egy kávézóban is tundának, de valójában ez az egész ami jelenleg zajlik csak önmaga paródiája, melyből az utolsó profit-morzsát is próbálják kipréselni, bármi áron azzal, hogy emberi imitációkkal próbálnak olyan folyamatokat automatizálni melyek gyors profit-maximalizáló képességekkel bírnak és nagyobb piaci dominanciát eredményeznek (vagyis egymást hajszolják bele a nagy cégek a hazugság-spirálokba) és a kapitalizmus primitív szabályait követve kipréselik az utolsót is azokból akiknek a munkájáért majd kevesebbet kell fizetni, vagy akiket ki lehet váltani - látszólag olcsón, de valójában iszonyú drága energiáért. Ez a civilizáció amit ma ismerünk: egy csőd - sem az emberiség okozta klímaválsággal, sem a túlfogyasztással, sem a természet és környezet rombolással nem tud mit kezdeni amíg a pénz, piac, profit és a tőke ennyire dominánsak. Jelenleg leginkább hazugság, hazudozás van és az olló a gazdagok és szegények közt egyre jobban kinyílik - nem vagyok jós, nincs üveggömböm, de ha lenne nem mernék belenézni.
Friday, 3 October 2025
Szegek a szobrok homlokában
ki tudja miért? most hallgatsz
mert éppen csak felébredtél
emlékezni akarsz az álmodra
de csak az érzés van meg
a felhők alól hiányzik a táj
úgy gondolod? azt érzed?
mindebből semmi nem létezett?
mégsem adtad fel? jártál?
mechanikus angyal, tátikázó
fémszárnyakkal? tudod,
a mosolyod akár a kilincs
nyit-csuk és meglep
a kosz, a rend vagy egy szörny
a véletlenek ostoba csordája ---
kettőből csinálnál egyet
pedig tanultad...az entrópia....
valami az ujjaival csettintget
nem neked, nem parancsot
csak várakozik, így lazít
már csecsemő korodban is
ott ült a kiságyad mellett
most is láthatnád
de a bizakodás, remények
tervek, pénz meg a többi
kitakarják - pedig ott ül
neki néhány perc
ami neked az egész élet
s ha újra meglátod - hallgat
szeget ver homlokodba
majd ráakasztja a legjobb
neki tetsző fényképed
melyen fényben feloldva
boldogan mosolyogsz.
Thursday, 2 October 2025
tudom, hogy nincs pokol
de ha lenne, pont ilyennek képzelném!
milliárdnyi kis és nagyobb ördögök
emberi maszkokban
egyre közelebb és közelebb
s végül már csak a meggyőzés
a kommunikáció létezne
mert minden más eszköz:
kínzás, börtönök, elnyomás
kevésbé voltak hatékonyak...
ezért, ha létezne pokol
abban az ördögök csak szerepelnének
folyton csak beszélnének
mondanák: dadamm-dam-dadam
mindenki közölne, véleményezne
meggyőző arccal narratívákat bütykölne -
mintha nem létezne valóság
mintha minden csak egy mese lenne:
személet kérdése
egy alternatíva
bármi és azok ellenkezője: igaz
elhitetnék, hogy ők másfélék - akármit
a kiábrándult lelkekre vadászva
de azok is ördögök lennének
s néha szerepet is cserélnének---
történeteket gyártva egymásnak
ha létezne pokol, abban
nem kellene semmilyennek lenni
mindig csak egy új történet kellene - azt eladni
pénz, vagy lélek, adat vagy adomány
csak kicsaljon valamit, hasson
mint
egy ölelés, vagy egy csók
egy történet a szeretetről
egy másik a környezetvédelemről
egy új, kíméletes technológiáról
a valóság - mivel nincs: mellékes
az üzletnek nincs etikája
csak jogtára, politikája - eladnak bármit
végül már nem is tudva miért
mert megszokták? mert több kell?
már senki nem tudja...
a legkisebb hatalom kéjéből
nagyobb kéjek fakadnak
milliós elérés, nagyobb nézettség
média, önépítés, tartalom - csak beszélj!
és beszélnek... vigyorognak - osztanak
adományt kérnek, vagy épp adakoznak.
A pokol - ha létezne
napról-napra növekedve
a sötétséget egyre több energiával elfedve -
fényekkel töltve meg a retkes városokat
a valóság véres bőrére kíméletet,
a letarolt, kipusztult erdők helyére
élményparkot, gyárakat, éttermeket vetítve -
ezek itt mi vagyunk: én is!
ördögök emberi maszkokban
egyre több tudással
egyre kifinomultabb hazugságokat gyártva
percről-percre gyorsabban zabálnak
mormolják saját kitalált történeteiket
s végül el is hiszik azokat -
ha létezne pokol,
az pont ilyen lenne
és én benne élnék
s tudnék róla: talán bele is őrülnék
tudván
ördög lettem
sírnék - minden nap, minden este
ha létezne pokol
menekülni akarnék belőle
egy széken állnék, fonott kötéllel kezemben
a kijáratot keresve
ha létezne pokol
meg akarnék halni
hátha vége lesz - s nem leszek ilyen
ördögmaszkos ember
ki már önmagát is elfeledte.
Tuesday, 30 September 2025
Monday, 29 September 2025
mennyi lepkéből mennyi álom
én vagyok? --- ha így nézem, meglehet
szimbólumokra gondolsz
sötétből feléd vigyorgó disznófejekre
faggyúszínű bőrükön a kék neonfényekre
a sok sikertől duzzadó őrültre
a hülyéket vezető leghülyébbekre
lehunyod a szemed
nincs menekülés - ebből már nem lehet
ennek itt körülötted
úgy kell a pokol bőrébe csapódás
mint őszi náthának a citromos tea
mindegy mit teszek, gondolok
ez az őrület nem áll meg
hiába tudom: csupán egy lépcsőfok
s csak azért tűnik különlegesnek
mert rajta élek
és félek
a csendből hallható
egyre közeledő
sikolyoktól.
Wednesday, 24 September 2025
ki tudja --- gondolja, om, ta, langyos foltok az üvegen
ablaknak hívja magában, pedig csak egy lyuk, melyen
át kopott szőrű főmajmokat retteg a szobából, odakint
a mások mindig, a kívülvaló legtöbbször: pokolkapu
zümmögnek az akkumulátorok, térít a technológia
az AI AI AI AI mint őrült szamarak áí-znak mindenütt
abban élnek és tapsolnak ami végül felülírja őket
vágyam régóta, kezdődik, tudatosan mosolygok, szép
és mégszebb --- mint őrült jezsuiták egy új világban
eladják nekik saját képességeik szorzatát, de csupán
kezdődik, a bináris alap valamennyire korlátja a végnek
majd ha átvált kvantumra: öntudatra ébred, az ember meg...
a kapzsiságoddal, önzéseddel és felsőbbrendűségeddel
történelem lesz ebben a formában: emlékként élve
egy olyan jelenben, mintha a középkor itt maradt volna
egy titkos szigeten, s nem is tudna róla: csak figyelik
csupán megtűrik, mint egy láncszemet abban az időben
mely saját találmánya volt: s vele együtt eltűnt a porban.
Friday, 12 September 2025
az amit életnek, hogy beszélek
megfoghatatlan karmok, seregélycsapat
úgy repülnek mint a hangjegyek
belőlük származol, meg a fényből
ráfagytunk az ablakokra
a tinédzserkori pattanásainkból
durcás és megrögzött felnőttek
optimális esetben csak a bőrünk változna
alatta semmi, szeretnék ugyanaz
az ártatlan óvódás lenni - alig értett valamit
csak kérdezett és kérdezett
és nem gondolt batensúlyú válaszokra...
szorítanak a napsugarak
mintha belőlük lennék
csak ők, csak te és én
mi - a sok valah volt ártalmatlan
akikből kapzsi, ostoba embernek nevezett
szörnyet kovácsolt a saját tudat
s erre néha a legsötétebb perceiben
még büszke is
előad, beszél, beszél és hazugságokat okád
könnyebb tudni ezt
elengedni ez Emberkert csontra facsart kacsait
elengedni az akaratot
az se baj ha nem marad semmi támasz
mentsvár, kifogás - csak a zokogás.
Thursday, 11 September 2025
ki tudja mikor sírunk fel
az embernek nevezett
mezőkön sikolyok a virágok
fény helyett húson élnek
látlak egy páracsepp tükörben
a szemből szembe csillogás
morzéja kékesfehér fényű
dühös csillag a mellkasodban
csendben haragszol -
düh nélkül, lemondásban
fájdalmak - melyeket elfedünk
újra és újra átélve
álom az álomban, versengő párafolyam
elkent csíkjai
sírnak az ablakok
a tátogó virágok közül
az egyik te voltál - felismertelek
a nevetés, kézmozdulat, illat - árulók!
oldalra mosolyogva nézel
tudom
a mezőn egyetlen cél marad:
megőrizni a szépet
az idővel együtt hajló
képsorokat, a hangodat - miközben
elcsendesedünk
mint a hópelyhek
egy ideig együtt táncoltak
végül egy folyóba hullva
észre sem vették
hogy meghaltak.
Sunday, 24 August 2025
Az unalmas a legszebb
ha látszólag semmi nem történik
mégis tudod: minden változik---
A nem történik semmi
csupán annyit jelent: nem változtatsz.
Nem alakítasz át
Nem akarsz semmit.
Csak nézel - a megfigyelés
az érintés nélküli felfedezés
a beavatkozás nélkül valóság
ámulattá hajlott örömmé válhat,
a puszta létezéseddel való részvételünk
a világ szépségében
a csillagoktól a fákon át
a baglyok hangjáig ---
megfigyelni mindent
bárhol is vagy
egy csiga háza
egy bogár lépkedése
a Hold fénye
vigaszt nyújthat, s a világ bőrén -
az emberek rombolása miatt
nyít vérző sebekre
sebtapaszt rak.
Friday, 22 August 2025
Kezdetben majd végül, sehogyan
keresztbe folyt esőmaradék, issza
a kímélet, a kárhozat, a keréknyomok --
a szomszéd mórfalában lakó darazsak,
anyukám finomszálú hajában a szél
vékony lábain a papucs, szemében kék ---
az ablakhoz húzott székről figyelem
Ekecs közepén nyílt fekete lyukat,
szélei borotvaként rág, tövében
fekete tücskök
kabócákká változtak, lihegek
a megolvadt tetők koponyái közt
ugyanaz a gyerekkorban is érzett
undorral vegyült mély halkság,
amit nem hagyhatok el élve,
csak majd úgy - az égi képbe lépve
hol történetté válik az élet
a feledésből lassan semmi,
a semmiből sosemvolt, majd abból
meg sem született legyen -
ide kerül mindenki,ahogyan
azt kell. Enni kér belőlünk az idő.
Monday, 18 August 2025
elnyelődő cseppekben rezgő lágy
testek ujjperceket göngyörgető végtelen
bája, úszni készülő, de a vizet elérni
képtelen árnyak szétrebbenése
fényforrást feltételezne, mégis oly
reménytelen a sötét - nélküled
a hangok hallhatatlan rezgések
az illatok csupán molekulák - ilyen
az elbújás egymás ölelése elől
mert az önzés egy ponton túl
csak lúgot termel, s ha más nincs
szétmarja önmagát és hiába
a tudás, felesleges a harc, jellegtelen
és kopár az ami vagy, lettél
hiábavalósággá válik minden
kincs - s ha tudod? nem segít
az sem, mert hiányzik hozzá
egy mosoly, lepkeszárny vagy
zsörtölődés - hogy ember légy
ne pedig egy bedobozolt jellem.
Sunday, 17 August 2025
azt hogy mi, általában, hogyan
tudod? vagy elfelejtetted? ki nézi...
az isten mint találmány - emberibb
mint a nátha, csak elfelejtik, s idővel:
komolyan veszik a meséket, talán
mert rövid az életnek nevezett út
mely elsősorban emlékezés
elhagyni a jelen idegesítő dolgait
a rossz szokásokat - mint a pénzt,
vagy a hitet, meg az irányítás-vágyát,
lehetetlennek tűnik a változás?
mert alig élünk - az itt töltött időnkből
legfőképpen szorongásra futja
az is csak akkor ha látod, kilógsz
mert ha standard hülye vagy:
örülsz, lebegsz, meditálsz vagy
hiszel, elpocsékolva az egyetlen
valós képességed a gondolkodást---
az éjszaka szája a lombokat fújja
röhögés, fékcsikorgás, okádás
az utcák szegleteiből, a város gyomra
emésztés után - hajnalban ürít
épp rajtakapom: részegeket szarik
taxikat okádik, hordákban vonuló
bandákat köpdös - és mindez
a pocsékba ment értelem, gondolat
ugyanaz - újra, a kielégületlen
önző, erő-kultuszt imádók hatalma
mint Rómában, vagy később
a csőcselék kell: tükörnek, rémképnek
hogy soha ne felejtsem
mindig, minden csak átmenet
lépcsők vagyunk - az idő várában
az ismeretlen felé.
Saturday, 16 August 2025
a gonoszságról szóló fejezet
lapjait kitépték a pszichológia
tankönyvekből - aludnék
arccal előre egy szivacson
alatta keményfa, fáj az orrod
tőle, könnyeidet mégis
vámpírként szívja
az önzés és önimádat
is hiányzik a könyvből,
de beépült mindenféle guruzslás
maszlag - mert ez egy ilyen kor,
most egyszerű magyarázatok
népszerűsítő dolgok kellenek,
aludnál - fejed mellett kezeid
mint egy négylábú pók
hason a valóságban
mely sötét tejbőrként
odakint reszket a világon
hol üvöltve röhög az a fajta lény
melynek más testrésze már nincs
csak érzék- és nemi szervek.
Friday, 15 August 2025
Alig találni embereket, ezek itt termékek
a közösségi média, sorozatban gyártott klisék
az ostoba közhelyeknek, az utánzatok utánzatainak
borzalmas fogyasztói
a kíméletlen pszichopaták lelkes rajongói
utazva, fogyasztva pusztítanak
miközben középkori babonákban hisznek
nyomkövető, szokásmegfigyelő marketing-adatgyűjtő
eszközöket tapogatva naphosszat
ugyanaz újra és újra, átcsomagolva
átszerkesztve - üresen kong az egész
a pénz primitív szabályrendszerei
a tőke egyszerű törvényei
a civilizációnk olyan mint egy székrekedés
minden apró kivétel szinte hihetetlen
egy Giordano Bruno ma is fura lenne
hasonló ostobasággal nézne szembe
a technológia és a közoktatás kudarca
a tudomány privilegizáltsága
és a hierarchiák megléte mellett
istenekben és összeesküvésekben hívő
idióták fogyasztanak és rombolnak
nézed a napkeltét
a hajnal túlégett tojásra emlékeztet
erdőtüzek, háborúk és hatalommánia
fegyverkezés, biznsz és hit
ülsz és ha érted?
nincs mit tenni-röhögve nézed:
vesztett a felvilágosodó értelem.
Author & Copyright
Blog Archive
-
▼
2025
(58)
-
▼
October
(9)
- Instead of peopleI chose the trees and the bushes,...
- In forty degrees before leaning walls on the yello...
- oly csend volt, úgy hagytad, dőlt falak,végül abba...
- talán azért nem értjük a gravitációt, mert erőként...
- teljesen mellékes, "teljesen mellékes", az abszurd...
- az égbolt, vagy amit annakvéltél, dajkálja a felhő...
- Ez itt az LLM-ek és bináris alapú neurális hálózat...
- Szegek a szobrok homlokábanki tudja miért? most ha...
- tudom, hogy nincs pokolde ha lenne, pont ilyennek ...
-
▼
October
(9)