képek, betűk

azt hogy mi, általában, hogyan
tudod? vagy elfelejtetted? ki nézi...
az isten mint találmány - emberibb
mint a nátha, csak elfelejtik, s idővel:
komolyan veszik a meséket, talán
mert rövid az életnek nevezett út
mely elsősorban emlékezés
elhagyni a jelen idegesítő dolgait
a rossz szokásokat - mint a pénzt,
vagy a hitet, meg az irányítás-vágyát,
lehetetlennek tűnik a változás?
mert alig élünk - az itt töltött időnkből
legfőképpen szorongásra futja
az is csak akkor ha látod, kilógsz
mert ha standard hülye vagy:
örülsz, lebegsz, meditálsz vagy
hiszel, elpocsékolva az egyetlen 
valós képességed a gondolkodást---
az éjszaka szája a lombokat fújja
röhögés, fékcsikorgás, okádás
az utcák szegleteiből, a város gyomra
emésztés után - hajnalban ürít
épp rajtakapom: részegeket szarik
taxikat okádik, hordákban vonuló
bandákat köpdös - és mindez
a pocsékba ment értelem, gondolat
ugyanaz - újra, a kielégületlen
önző, erő-kultuszt imádók hatalma
mint Rómában, vagy később
a csőcselék kell: tükörnek, rémképnek
hogy soha ne felejtsem
mindig, minden csak átmenet
lépcsők vagyunk - az idő várában
az ismeretlen felé.