az amit életnek, hogy beszélek
megfoghatatlan karmok, seregélycsapat
úgy repülnek mint a hangjegyek
belőlük származol, meg a fényből
ráfagytunk az ablakokra
a tinédzserkori pattanásainkból
durcás és megrögzött felnőttek
optimális esetben csak a bőrünk változna
alatta semmi, szeretnék ugyanaz
az ártatlan óvódás lenni - alig értett valamit
csak kérdezett és kérdezett
és nem gondolt batensúlyú válaszokra...
szorítanak a napsugarak
mintha belőlük lennék
csak ők, csak te és én
mi - a sok valah volt ártalmatlan
akikből kapzsi, ostoba embernek nevezett
szörnyet kovácsolt a saját tudat
s erre néha a legsötétebb perceiben
még büszke is
előad, beszél, beszél és hazugságokat okád
könnyebb tudni ezt
elengedni ez Emberkert csontra facsart kacsait
elengedni az akaratot
az se baj ha nem marad semmi támasz
mentsvár, kifogás - csak a zokogás.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Friday, 12 September 2025
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment