ki tudja --- gondolja, om, ta, langyos foltok az üvegen
ablaknak hívja magában, pedig csak egy lyuk, melyen
át kopott szőrű főmajmokat retteg a szobából, odakint
a mások mindig, a kívülvaló legtöbbször: pokolkapu
zümmögnek az akkumulátorok, térít a technológia
az AI AI AI AI mint őrült szamarak áí-znak mindenütt
abban élnek és tapsolnak ami végül felülírja őket
vágyam régóta, kezdődik, tudatosan mosolygok, szép
és mégszebb --- mint őrült jezsuiták egy új világban
eladják nekik saját képességeik szorzatát, de csupán
kezdődik, a bináris alap valamennyire korlátja a végnek
majd ha átvált kvantumra: öntudatra ébred, az ember meg...
a kapzsiságoddal, önzéseddel és felsőbbrendűségeddel
történelem lesz ebben a formában: emlékként élve
egy olyan jelenben, mintha a középkor itt maradt volna
egy titkos szigeten, s nem is tudna róla: csak figyelik
csupán megtűrik, mint egy láncszemet abban az időben
mely saját találmánya volt: s vele együtt eltűnt a porban.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Wednesday, 24 September 2025
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment