képek, betűk

A "narratíva" a kortárs hallucináció 
épp legnépszerűbb utaztatása a mennyekbe - színes ceruzákkal
rajzolt, batikolt, tussal odacsapott, olajjal mestermunkált
míves és mívetlen médiamunkások
narratíva-léghajókon, -repülőkön, -csónakokon, -űrhajókon
kínálnak helyeket az utasoknak,
nincs hazugság, nincs igazság, nincs probléma
narratíva a selymes szájú habcsókemberek
a fényes tekintetű ideológiákat halmozó
és a propagandát véleménynek tekintő cinikusok
kedvenc slágere, az évszaktól független nyál,
a merevedési zavarok elleni csodakóla -
az élményekre vágyó kirándulók
ki-mit-mondtott, ki-mikor-mit állított sültek,
mikor-mit-beszélt, mit-mondtak-az-emberei saláták,
mikor-mit-cáfolt, ki-mit-mikor-esetleg öntetek előtt
tátogva várják:
melyik percben melyik narratívát tálalják majd -
mint orr a kutyaszarban, nyelv a herék alatt,
esetleg kövérkésre hízott pattanás a fülben,
a pszeudo-világ önmaga bizonytalansága kevés,
a folyamatos stimulációval adagolt agyi maszturbáció is kell,
hogy a fikciós álomgyár pozitív üzenetekké erektálódva -
elsüljön: beterítve az ölbe terített papírzsepit,
vagy utolsót vibrálva: megpöckölve a G-pontot - áááá, íííí!
az előfizetői csomagokban csilingelő pénz,
a támogatásokba, feliratkozásokba, lájkokba kvantált puszi
működni látszik, akár Frankenstein menyasszonya - 
a végletesen megosztott tartalom-fogyasztók
megkapják amit várnak: a napi narratíva általi kielégülést,
gyémánt sugárban fülön át a vénákba,
a hitet, tézist, tényeket varázsgomba-főzetté alakítva,
magunkba öntve: velünk repüljön a boldogság,
a folyamatos öröm és a vigaszba pödrött remény.