képek, betűk

a magány könyve, kifordított biblia
mint a tegnapi zokni lábaiddal töltve,
fülemben zongorákon álló énekhangok,
mint memóriaszivacsra huppanó fej,
levegőt, szüntetet - minek? az elvonuló,
megrágott felhők szürke csacsisorai,
a távolodó, talán elfogyott, "kit érdekel?",
vagy elszakadt valami, félreértés?
a közöny maga az utca az utcákon?
hideg színekkel megfestett házak szaga,
egymáson lebegő háromszínű autókban,
szorongás, gyors légzés, magad hullaszaga -
nem folytatom - mert az is egyforma,
a panaszaimban alvó szánalmas mini-ember,
beteges, kínos szánalmassága,
stressztől vállaim közé szorult fejem,
betonná sűrűsödött agy - az élet rühe,
degenerálódó idegrostok melankóliája,
le kellene ráspolyozni a lelkemet,
félelmet, bekeményedett gyanakvást,
sebekig legyalulni, megkeresni 
a kikapcsoló gombomat, rátapsolni
lenyomni, megnyomni - elaludni,
visszatérés nélkül, egy tengerről,
erdőről, hegyekről álmodva - legvégül.