képek, betűk

semmi nem a miénk, mégis szavaink vannak rá
körfolyamatos őrület, fogja, leemeli és fizet
vagy beszúrja, belespriccel, amaz megszüli: övék
az égbolt is, a háztetők, meg a félős cicák
az autóik alatt, és persze a szövegek ezrei is
melyek a birtoklásról szólnak, a prófétákkal együtt
akik azt hazudták, a birtoklás bűn miközben
másra arra vágytak: birtokolják őket, cserértéken
a nem létező lelkek napi árfolyamától átszellemülve,
izgató és bizsergető a te cipőd, Ó uram, a zoknid
a gatyádban libegő hatalmas csöved - az akciós
jóhiszem, a leárazott hit, a pékárunak címkézett
balsors, a közönyöd, közönyöm és közönyük,
eladó a talp-viszketésed, a pártpreferenciád
birtoklod a bejárati ajtód alatt a koszt, van
szavam a bekebelezett almára, a lédús pinádra,
a kertben himbálózó pókocskákra az ökörnyálon,
semmi sem az enyém, mégis jó érezni: feltalálom,
az örök békét az emberek pokolszemében,
majd olcsóbban eladom, mosollyal körbeérem,
átnyújtom s már a tiéd, a címed, diplomád, sikered,
kölköd és a rádszaró vezéred, semmi sem a miénk
mégis, valamennyit csak érek? lehunyom a szemem
elképzelek egy szép, duci nullát: az vagyok,
az leszek, enyém lesz: mint a hajdani büszke,
birtkos módon hazudozó, ilyen-olyan hullák.