képek, betűk

kommunikációs padlizsánpapagáj
romantikus szekercecsapásokkal
szárnyaz előre a pofarengetegben

reszkető éjszakába zárt a múltad
indigó kocsonyája tányérra öntött
malacfej forma, akár egy ököl

már nyugodt, alig zavarja valami
nem ma történt, nem mostantól rossz
mégis ismételgeti - tehetetlenségében?

remisszió után csatolt dekadencia
lefűrészelt koponyatetőben friss
hajtásokba szökkent műanyag bokréta

az állandó ingerkeltés irritációja
úgy élteti mint penészt a nedvesség
titkos erekciója a külső megerősítés

zajban nő, beszédből táplálkozik
utánzás, elővesz, ismétel - szupermajom
hiába takarom el a szemem, ott van

szeplőtlen rombolás önpusztítással
egyre hülyül, naponta ostobább
s minél inkább annál magabiztosabb

ijedten nézed, félsz moccanni
értelem-zombik közt rejtőzködsz
csendek mögé bújva, kétségeiddel

körbevéve, fák törzse mögül lesve
a rombolás. zabálás nyomait retteged
nem tudsz, nem érzel - lenyeled

mocsokvilág zord pereméről a koszt
mintha Rómában lennél űrhajós
nevetséges bolond vagy, s amíg még létezel

felesleges vagy akár a hajnali pára
mártírnak gúnyolnak ha meglátnak
csend legyen - mint az erdőben volt

ha emlékszel.