Ott őrizlek, ahol a mindeneket szokták
Madarak, fák és a szél borzolta mezők
Apró kamillavirágok, az akác illata mellett,
Mint a régi, elmosódott ünnepek árnyai
A kristályokká keményedett szépek tövében
Zöngék meg a haragok - csodálkozó szemek
Alámosott hűs padmalyok, repedésében
Melyeken a szem, kéz nyomokat hagyott
Utólagosan elmerül majd az egész - tudom
Az élethosszig kitartott hiányod addig is
Marad, Mint amikor rossz az álom, a nyelés
Fulladássá merevedve sikollyá lesz.
De ezt is csak álmodhatom - ennyi maradt
Ha van is kiút a végtelen reménykedésből
az csupán egy megkövült valóságba vezet
ahol a házak, utcák, ölelések fura aránya
A hórihorgas fenyő, a dáliák csodája
Arccal magunk felé, fényt-árnyat egymásra
Olyanná tesznek mint akik tudnak gyógyulni
Mert ha zúzódásaik nem fájnának többé
Velük múlna sebeik története - s az a kevés
mely még vigaszunk lehet,
Elmúlna, elapadna - együtt, velük.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Saturday, 24 May 2025
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment