képek, betűk

Rendben

Mindennap újra álmodlak,
nem tudod, mert nincs telepátia,
bár ha lenne, sem sokat segítene,
mert a távolság ellen nincs terápia.
Figyelem a körforgást:
halál, születés, megújulás,
minden amit az élet kínálhat
csak annyi, amennyit megértünk?
A többi elsikkad, titok marad,
mint a felhőkbe fagyott harmat,
soha nem ér földet - hallgat,
nem öntöz fát, mezőt.

Minden nap precíz óramű,
csak mert így ismerjük,
megszoktuk, hogy bízunk benne,
ő maga a halálunk: az idő.
Tudjuk, hogy a változás konstans -
attól tartok: ennyi az egész,
az elmúlás szigorú története,
két végpontja közt néhány találkozás,
egy-egy mosoly, beszélgetés -
mint ujjvégeken csillogó fény,
elhalványul az élet is, s vele a remény.

Mert mindennap újra látlak,
így volt, így marad,
amíg lesz hajnal, virradat,
minden ablakban téged várlak,
de te nem tudhatod, hiszen
időben és térben máshol vagy.