nr23-t

álmatlanság álmatlanságra
fémfejek szegecs-erdőben rézfüvet legelnek
higanyfelhőből zuhogó jégháromszögek
alattuk hálózsák, körben vánkosok
szindrómák minden mennyiségű...
isten böfögése
hason imádkozol a halálért
legyen merszed, legyen erőd
s ha nincs - segítsen elmúlni
hitetlenként jót derülve magadon: elájulsz
ő meg röhög
a sportórád számolja az inszomniád idejét
kielégítő minden
ma is tudsz tettetni
sikerülni fog a mosolygás
munka után nem leszel öngyilkos
a megbeszélések, gyárak nem marnak szét
a sok mocsok, hazudozás, képmutatás nem pusztít el
jó lesz minden
kellemes ez az okádék élet
jó létezni
enni a világunk ürüléket két marékkal
s a magadét hozzátenni
bárcsak ne tudnád...
könnyebb lenne örömöt hazudni
csinálni, működni - tovább

tarzabáció

 mmjhkjhkjhkjh jössz-mész tollfalú kacsavár
a szinergiák igazsága a rombolásnál, tarzabálás
dmnmddmmdm térdelő és kúszó példányok
egymás elől legelnek, sokszoros kotyogós
zabtejjel, maszkulin majomvérem belécsepeg
darabosan, negyedében felismerhetetlen
alvás előtt lehunyt szemmel köröket rajzol
mdd ccc kátrányozott háttérre feketével
kisétál a szobából bed-socks-ban totyogva
mosolyogva nézed, mjje felettébb szomorú
az éj csap egyet a farkával, lustán feltérdel
biológia kosztüm nélkül - én sem értem
ha lenne énem, hez bátorságom, neked adnám
köokeem köneen körülmények zakatolnak
tudva sejted, nincs már túl sok: elrabolnak
milliméterenyi ördögök, fogpiszkáló lándzsáik
öklükben hadonászva csak jönnek, fáj a menny
kérges csöcse alulgombolós orchideákban
végződő nnnnnnnn nálamnál nehéz teher
álomrajz nyugalomszigettel középen odú
menekülőcsésze langyos fürdővízzel, málok
egyre jjsjsjsrkgnrskj.g,nmgn.,mng.,mnf.d,mn
jobban emlékeztetem magam egy poregérre
mosolyából kinövő lapátfogakkal, ki...szott
vigyor ndndnd mindenre és mindenkire, zajtalan
nem kér enni, nem kutatja fel a paradicsmot
csak szeretne, de és ott a de - sokszorozva xxxx
akár a Holdon a por, nincs mi felkavarja
csak elterül a fennsíkon, súlytalan súlya
önmaga érzéketlen ballasztja . aa aludj
vidd magaddal szomorú mosolyod, ritkuló
vidám nevetésed, a felém tartó menésed
hurcolj el mindent, neked adom a levegőmet
színeket a zsebemből, meg az étvágyamat
tiéd lehet minden tervem, adom a szemeimet
és viheted a lelkem: ha lenne - bdddd sivár
mint a porkürtő közepén dndn a kődudor
kávéscsészékből radart készítek, feléd fordítva
belémosolygok és tavaszügyileg jelentős
már kellemesen langyos szellőt. jegenyék
meg égerfák, kőrisek és medúzák dfnkds
ölek és bokréták: egyszerűen szép semmik
üljetek egymás nyakába és nevessetek.

9ukjrkemn t

Számolnak a csillagok, kimondatlanul is
ha gondolod, végre üres maradtál, mégis félsz?
nem tudod ki vagy, kinek és kiért élsz?
elefántlábú ólom-éj kapucnis parabolafeje
a sok papírélű nyelv közömbössége szétmetél
zavaró az élet dalának ritmusa - unalmas is.
Isten ma visszafelé olvas,
hátunkra vésetteti a kottát,
őrült mennye telis-tele
leköpött hátú, üvegszárnyú angyalokkal,
bőröm alá fénypetéket raknak, itt repkedve -
át az emberi rugók csapdosó palástjai közt,
szélbabaként hullámozok, a szerzett sebekkel -
mint bárki - a ránk szabott sors kitalációjától félve
mely több aspektusában delejes, közönséges vicc,
mutatóujjam szájzugba feszített csipesz, hallgatom 
a védekező röhögések reakciós forradalmárait,
teszik dolgukat, azt mondogatják: "nem érezel".
Éjszaka itt jártál, suttogva elbúcsúztál
vékony, hangya hangon mesét mondtam volna
de durcás arccal elfordultál, elhallgattam hát,
a szomorúság legmélyebb foka az a csend,
mely mint a sűrű hóhullás,
azt hiszik néma, pedig van hangja,
de csak akkor hallani ha béke van és figyelsz.

alakmese

Látlak repülni a háztetők felett
fényfolttól kísérve lebegsz
a távolból nézem - vagyok neked
szerpentinek a szívek körül
felfelé keringünk - hópelyhek
az olvadó park sétányán
átölelnélek, bársonyból vagy
parfümöd esernyője alá bújva
halk kora tavaszi esődben fagy
párás hattyútollak hófehér fésűjén
csimpaszkodsz, de mégis: ott vagy
keskeny sikátorokon át bolyongsz
várnálak haza, de már nincs hova
én se vagyok - A Nap, az eső
meg a fák is elbújtak valahova.
Az ablakok mögött ablakok
üvegekre égett arcú alakok
az utcát nézve - simulnak, Míg
szemöldököd íve kőhíddá hajlik
ujjaim átsétálnak rajta, óh
vízgyöngy gurul a szőnyegen
az utolsó lélegzetet fogva
betonná vált szerelmesekként
--- háttal egymásnak tolva
titkos mesénket szavalják
az első tavaszi virágoknak
rügyfakasztó meseként.

ptzuptzpuptzuőtzőuptőpőtpőzpőuptőpzőuptőpzuőptőzpuőptőzpuőptőpzőuptőzp

elfogytam mint kellett volt - hazafelé utak
a rozmárfog Hold hasába facsúcsok döfődve
kusza minták szederjes mázában gyötrődve
fájdalmában átölelném - akár egy kedvest
nyugtatva: óriási fémmackó, aludni fogsz
látványköpete dermedt világban elveszve 
a határ a valóság, átlépni súlyos vágy
ha sikerül: perje, mosolyom dinnyehéj jkhkjkjhkjhkjhkjh temegén
ellenszere a korba-bezártságnak
minden adott? s az öntudat? zümmögő gépezet
de vajon érti magát? ujjacskák, szemek
bután nézeget
annyi maradt amennyi, hallgatag erdők --------- teknősök
az akaratban tocsogó húsvilág --- nevet rajta
korlátlan energiára vágyó éhezésében
ostobán - a politikák akarata szerint. --- elélvezésben
megszerezhetőt lesve: egyformák
korszakról-korszakra harap, harap
köszön az ördögnek, s ő boldogan marad.

kjbmn kh.jb,mlhnmbm,nb,mnbnnnnnnnnnnnbnbnbnbnbnbnb

kjlklk

m,nm,n.,éoiuéoiehéjétqwokthjqerkmtrn.,mbnrw.t,mwner.t,mn

Égő szalmabáb a gyurmafotelban
kötelességek nélkül lógatva 
lisztes perjeként mozdulgat körből négyzetbe
mintázatokat keres könnyei közt kaparva
sűrű, darált mazsolából öntött ágyéka
szörnyként határozza meg magát, kibúvók
tegnapok, hazafelé menetelések tájképei
közpark, immáron immáron imával
elveszett arcok emléke felett sírdogál
ködlő park hasán bordó fások, foltokként
bőrüket elhúzva, beleikből házpolipok
ki tudja melyik utca, mindegy városban
bántó fényeik mögött emberkonyhák
papírcsaládokkal, ételt rendelhettek
nem értette miért bántják egymást
majd felnézett és végigmosolyogta
az utat: sejtvén, egyszerűen csak élnek
mint a húscsapdákban vergődő energiák
nincs megoldásuk, hiszen állandóan félnek.

,mn,mn,mn,mn,m

Egy festett doboz csillogása
félve nyitod ki
ott alszik benne
mesélnél neki
Odakint ködfoltos az udvar
pöfögnek a kémények
az ágy szélén gubbasztva
múlt, vérző remények ---
nyílt sebei mentén
éleszti magát az élet
arca vonalán fények
aludj most tovább
halkan mint szoktad
dobozodba rejtelek
míg leszek, velem vagy.

d42p3nd4ioepjd48933

átszelve a kecske alakú spray felhőket
fölöttes ének masírozását félve bámulok
széppé gereblyézi az összes homlokredőnyt
mint egy sivatag hullámait a bolondos szél
amott egy a ajtó, átlépve a világ szélén térdelek
úgy tanultad a bolygó gömbölyű, mégis itt - ez egy szél
zuhannál, de torpantodban rádsüvölt a mély
alul szegek és félbetört üvegek szoros sora vár
meg valami híg, koszos folyadék, de ugrasz
hajadban legyek szemvizedben bálnák bukdácsoló feje
szellőzőjükből pára, kacagva bedugaszolod
sírcsendes virágok, haja-haja simul vállamhoz
gyűszűnyi tündér amott, világító szellempofácskája
ujjvégein kedvességedből buggyantott friss baracklekvár
elfogy aminek múlnia kell - mondja: kezek, bolyhok, csókok
ruhák illata, játékok, utak, nameg a felsorolások
nevetsz végre? feltüzelt érdekek minden percre ugranak
osonva vadászó leopárdok mogyoróméretben
agyaraik közt lámpások, szőrvégeiken fémkampók
igazán bájos - amott a farontók harapta gyümölcsösévé vált élet
egresek és szilvák hullái közt bogarakra vadászol, Majd
éjszaka a házak előtt rohanva - várlak
arcom helyére sikolyt skiccel a Követő árnyék
szemét közt szteppelve, haladva a céltalanság felé
ott már nem simogathatsz többé, hiszen üres
majd egy majoránnaillatú konyha
búgócsigát játszva képsoraidat ontva, Végében
szörppé présel a gravitáció, látod - háttal feléd, visszanézve kérdez
szemében kedves papagájok, te tüskék közé lendülve
sünökön sünögölsz, de már nem a táj mozog
képzelegsz csupán, s ha elapad a zselés belsőd
emlékké váltál: üres légdoboz, falak nélkül is zárt
áttetszőségében is fémes, észlelhetetlen por-puff
elidegenedve mindentől ami érinthető
ddsasddwklvjanflkdnv dfdsfasdfasdfasdf

nbmnbmvmvmcmcmcewkféjqélekrj

Mintha már lett volna ilyen idő
átélte volna ugyanezt - lehetetlen?
repülőgépek távoli moraja alatt
a levegő megalvadt fekete kocka
aprókat rezegve képeket tartósít
feketeszeder hangulatú melankólia
szilikonvázba csomagolja magát.
Bújjon mellé, háttal a csillagoknak
átadja magát minden hangulatnak
a komorak köré szaténburkot szőve
szemei tükrében előre-hátra lépve
ablaktalan termek mennyéből folyondáron
gépmacskaként ugrálva idő-lepkék közt
a távolban, egy szoba felé lépkedek
résnyire nyitott ajtóban árny leszek
megnézi alszik-e, nyugalomban
szuszogva álmodik, motyogná: "szia"
csillagpettyes pizsamájának széle
a Vénusz a Göncölt babakocsinak nézte
üvölt a falon a sosemvolt óra
valamit suttognék, de minek?
"semmi nem olyan mint lennie kéne"
köröttem mosoly mögött élő, bomlott emberek
nagyobb vigyor nagyobb félelem -
a fekete zselé rezgő testében ragadva
milliónyi fülbemászó folyik a számba
nem tudok felébredni
nincs hová felébredni
xvxlwlkejrqwélkerjqéwlekrjqélwekrjqéw
wqerqwerkjrhlkejqewrrqwe
csendes bogáncsok lágy összekoccanása
a selyemszelíd kora novemberi ellenfényben
kifeszített ujjaidon végig jégmadarak pihennek
várják a halál csobbanását
a fénylő, hűvös patakban

lkéfjqélwkerjqéwelér qekrjélqkjwerélkqjweélkrjqwélekjréqlwekjrqálékwejréqlkwejrnlrkqg .v,dc

Már hűvös beáramló levegő,
a félig sárga hajú fák ölelik egymás törzsét
a föld alatt tán egymás gyökerét szorítva
álmodnak. Tetszik a reggel, pislant a Nap
fénye inkább teher. Az autók ágyékán
gyerekmajmok hempergetik fejüket
szelíd képzelgés, mégis félelmetes,
bármilyen évszak is ez, nem ismerem fel,
látványa mint felmorzsolt patkányhús,
hullámzó bűzében akármi ördög rejtőzzön - úgy jó.
Fésülködés közben kinevetem
azt a valakit a tükörben, ahogyan ott ácsorog
félelemzsinórra felfűzött vágyaival
de ez is jól van így - a többiek mellett
életem: hiábavalóságok hiábavalóságokra
a változás is változva változik
egyre tömöd a mérget, szépen fuldokolva
mintha gravitációra érzéketlen
vízgömbök közt vasgolyóként lebegnék
reggel jobban félve a létezéstől, savas
nyeldesésében megakadva riadsz fel
a párnába szuszogva: jobb lesz... hallucináció
születetlenül is holt gyerekedről - mosolygok
az élet végül is egy hosszadalmas öngyilkosság
nem kell sem kötél, sem altató,
nem kell penge, vagy ugrás,
csak vagy és egyszer majd: megtörténik.
Fogom a kezét, mesélek neki, pedig nincs
ketten sétálva hazafelé, pedig egyedül vagy,
mint a valóság alatt meghúzódó
alattomos sötét - ilyen gyümölcs a fájdalom,
de elmúlik velem majd ez is, mint
minden és akármi: nem kell siettetni.
Az őszre új tél, arra majd a tavasz
és nincs "végül", meg "panasz"
a természet standard, általános,
megfogalmazhatatlan hatalmassága
köldökében árnyékokként keringünk
s feloldódva majd: pontjainkból
majd más dolog lesz, de ma még::: létezz:
mert érdekes az eszmélet-szenvedés, a percnyi-öröm
megélésének poénná köpülése.
Elalvás előtt magamhoz szorítalak
az idő - jelentéktelen változóvá töpörödvén
embernek beadott tápként, halandóvá téve ---
így alszok el: amíg lehet, maradni jó
akár imádkozhatnék is: semmit nem számít
mégis: élni, valamiért mégis megéri,
de ha kérdezik miért --- nem tudom elmesélni.
 

lkjghlégkjd.fgkldflgkhjdéflkghjédflkghjédlfkghjédlkfgjhédlkfgjhéldkfgjhéldkfjg

Zajfoszlányokból kirakott háttérre
árnyakat rajzol nyelvével a magány,
a vicces szamár halk válasszal kérdez:
véletlenül születünk? Mivégre? És kinek?
Szirénázik a háttér, lopná illatod,
visszatartom a lélegzetvételt, hallgatok.
Odakint bazárokba költöztek a népek,
zsivajjal nyugtató, zabáltató üresség,
mint üres befőttesüvegen - átnézek rajta,
romantikus őrültként a tájat hallgatom,
mindenben te laksz - ott ülsz a virágon,
te vagy a pára a rozsdába burkolt levélen,
a fénylő levegővel ölelt folyókanyar
és a partján széltől remegő fekete avar.
Sántikáló, sebzett gyermeki titkainkat
sebesre dörzsölték érces harapásaink,
s most a fűszálaiktól szabadulni vágyó rét,
a hajnal tejes párájába burkolózva hűti,
fáj minden lépés, a lélegzet monoton ének,
hangodat utánozzák a folyóparti nyárfák,
csak mosolygok a békéltető sötétben, 
mert érzem, valahol a messzeségben
ott vagy - és a hatalmas égi csillagnaszád 
fényei alatt, álmodat vigyázza a Hold,
s talán óvatosan - épp takarót terít rád.


  m.  jblkjewhsdafgffsfgksdfhgjlskjghsdlfkjghsldkfjhgslkjdfghlskajdhgflfkj