Az Átlagdemeter szorzótáblája

A rendszer mögött tizenhárom évnyi teljhatalom,
de ő még mindig a Kitudják ellen kultúrharcol,
nem létező, mesterséges ellenségek bántják,
mint ágyak alatt rejtőzködő álombéli mumusok.
Történetét legfőbb apafiguráinak propagandájában szülték,
de ő imádja ezeket! Hiszen magától is hasonlókat álmodik ---
tele őrült receptekkel:
hazugságleves gazdagon,
nagyotmondás ragu - s kedvence
a kisebbrendűségi-érzés pite gyűlöletmorzsákkal.
A mesterségesen érlelet démonok
ellen hatalma teljében is
hadakozik - két indulatos szavakkal
töltött dagálygombóc közt
hazudozás feleseket kortyol,
majd pityókásan a Központ altatódalát motyogja,
melyben mindig jövőre lesz jobb,
amikor majd minden képzeletbeli szörny elnyeri büntetését,
s infantilis tudata pedig végre elernyedhet.

Hazudik - s mivel alig maradt olyan sajtó,
amelyik a száján kipréselt
propaganda hányásról leírná: "az ott okádék!"
Megmutatva mi is történik valójában,
ezért folytatja, s végül még azt is elhiszi,
amit minden hasonló rendszer
haszonélvezői el szoktak:
hogy atyaistenek,
hogy géniuszok,
hogy valóban tehetségesek,
hogy a maguk erejéből gazdagodtak,
hogy mindenhatók és mindenek felettiek,
s mindig, mindenben igazságuk van.

Unalmas ismétlődés ez egy olyan
történelemben, melyben alig-alig akad más,
mint efféle borzalmasan elrajzolt figurák.
A jelenlétük folytonos, akár egy szutykos folyam
zavaros fenekén az iszap, 
garantálva a nyomor örökké szürke félhomályát,
a középszer virágzását,
a teljesítmény helyett a talpnyalás jutalmazását ---
s mivel lassan mindent bekebeleztek,
most már erőből - mindig győznek,
és bár a létformájuk
a daganatként aránytalanra hízott Semmi,
egy képzeletbeli mérlegen,
mégis a mélybe húzna,
mert az üresség szürnyű súlya maga teher,
mely a világ minden pénze és hatalma mellett
se képes szárnyalni.

Utóiratuk:
Maradunk amik! Kisebbrendűséggel telt,
nagyravágyó puttonyok,
akik élvezik ha képzeletbeli
szörnyeket álmodhatnak mások ágya alá,
melyektől fakarddal, papírcsákóban megvédjük őket,
s cserébe nem kérünk sokat,
csak mindent,
na, meg azt, hogy soha, de soha ne nézzenek be
az ágyuk alá.