A romlottságban romlottság van

Az egyetlen emléktárgyam tőlük a nyelv,
általa értem őket, de amit csinálnak - idegen.

Emlékszem, hogy a rendszerváltás környékén
azt képzeltem: eltűnik majd az a zsírosan csillogó,
undorító máz, a sok félrebeszélés, és
romokon-virágzás lesz,
vége szakad az egyformára szabott látszatnak, 
az érdemtelenül kapott dolgok helyükre kerülnek --
de mindez elmaradt. A vagyonok átmentődtek,
az előző rendszer haszonélvezői megvetés helyett
lehetőségeket kaptak,
eltitkolt vagyonok magjaiból új mutánsok nőttek,
mindenekfelett vagyont és hatalmat vágytak,
s megérezték:
milliók vágynak vissza egy mesebeli apa keblére,
ezért Kádár, Rákosi és Horthy székletéből
újszerű politikai termékpaletták kerültek az asztalokra:
mazsolával töltött férgek, csokoládés vérpuding,
hamuban sült ingyenleves, sűrű gyűlöletfőzelék.
...egyszerű üzletet lett a tálalás, az ideológia pedig fűszer ---
fasisztának, sztálinistának, nácinak, kommunistának, rasszistának
nevezni a kortárs politikai zabálnivalókat értelmetlen lett,
mert olyanok mint egy nagyvállalati marketing célzott lézersugara,
csak az számít, ami profitot termel:
bármi is legyen az eszköz: bevetik.
--- minden felhasználható: így készült el a fasiszta-keresztény,
a náci-kommunista-szittya, a népi-kádárista-hun,
a mérsékelt-szalonfasiszta-értelmiségi,
a művelt-nyugatos-szociopata-helyezkedő,
és a ki tudja még miféle bizarr termék: bárkiből, bármiből.
A korszellem tökéletes táptalaj.
Ez a babonaság és a tanult-műveletlenség kora.
Olvasni tudnak, de már alig értik.
Írni még tudnak, de minek?
A Római-birodalom bukása után lehetett hasonló.
Varázslók, babona, szupererő, minél egyszerűbb történetek. 
Látvány, szájbarágás, propaganda, hogy értsék a hazugságot.
A sikeressé válás legfontosabb alapfeltétele a kegyetlenség,
a szociopátia, pszichopátia a nárcisztikus személyiségzavar,
számként, sorozatként, eszközként kezelni másokat,
minden pillanatban higgyen abban amit állítania kell,
ha szükséges sírjon, ha kell nevessen - de nem mint a színészek,
annak a kornak vége: a shakespeare-i világszínház kora lejárt, 
a közönség is műkedvelő színész lett és a szerep
higanyként folyt le a színpadról, az ember maga lett a szerep.
A kereslet-kínálat alapú politikai bazár pörög, fényei villognak,
a sorban állóknak pillanatnyi igények szerint
osztják a legfrissebb termékek széles kínálatát:
a rasszista a megkapja az akciós migránsozást,
a propagandista állami pénzt hazudozásért cserébe,
a nácik és a nyilasok melegellenes törvényt,
Kádár koponyájában hívők kiflicsücskön tálalt szalonnakockát,
az ügyeskedni vágyó rokonok EU-s pénzeket,
a szélsőjobb üres militarista halandzsát,
s aki nagyon éhes? Az megkaphatja egyszerre mindezt!
A lelkesen taposó talpnyalók pozíciókat,
az értelmiségiek állami támogatásokat,
családtagok, barátok, s azok ismerősei trafikot, boltot, szállodát,
a bigottak a kereszténység kifacsart, kicsavart paródiáját,
a nyomorultak közmunkát, krumplit ---
Az újságírók gumicsontokat - s boldogan rágják!
Mindenkinek annyit, amennyi
a függőségi hálóban elfoglalt szerepük szerint jár.
Így kap a megélhetési ellenzék állami pénzt, fűtött parlamenti helyet,
cserébe a négyévenkénti szabad-választás balettben újra előadják a szerepüket.
Mindenkinek jut aki hajlandó hazudni,
mindenkit befogadnak aki lemond a becsülete utolsó morzsájáról,
mindenkit beengednek aki az elvekről azt gondolja, hogy jönnek-mennek:
így épül tovább az évszázados elkeserítő, posvány - nyomor,
ahol a képlet szerint nem maradt más
csak a szürke háttérszínen mozgó szellemek,
az érdek szerinti megosztottság,
a teljessége felé menetelő züllöttség,
mely perverz útja során magát ünnepli,
s azt állítja, azt mondja - amiért a jussát kapja,
hol milliók tanulnak rezzenéstelen arccal hazudozni,
fentről-lefelé haladva,
mindenki aki a függőségi hálóban a felette csüngő pók vacsorája,
s közben maga is pók... Mérgezett delej,
Csak az nem kap semmit, aki a sikertelenséget,
nyomort, elvándorlást, állástalanságot vállalva - nem nyúl
semmihez, nem fogad el semmit és nem tesz úgy,
mintha a Mocsokdomb bűze örök tavasz lenne.
De. Őket nem értik. Ezek a Mellékesek.
A gúny tárgyai. A hülyék, nem ügyeskednek.

Ki tudja - s nem is nagyon érdekel már,
mert a züllöttségben romlottság van, 
a hiányos szabadság nem szabadság,
a herélt demokrácia nem demokrácia ---
mégis annak nevezik,
mert hazudnak és nekem úgy tűnik: élvezik.