képek, betűk

Aitch egy román képzőművész, nemrégiben bukkantam a munkáira, csak még nem volt időm jegyzetelni róla. Bukarestben él és képzőművészként mindenfélét csinál, illusztrációkat, ruhaterveket, vízfestményeket és olajképeket is. A képeiről egészen sokféle dolgot olvastam, az egyik galéria oldalán Bosch-hoz hasonlították, egy másik helyen az akadémiai rajzolás eltorzításáról írtak (2016-ban!), uncsi. Számomra elsősorban a sok népművészeti motívum felhasználása érdekes a munkáiban, de ezeket a saját eszköztárába emeli be, ami egy ideig érdekes, viszont egy idő után zavaró, legalábbis a számomra, mivel nem találtam az iróniát a képekben. Nem szeretek komolyan gondolni semmit.

Az inspiráció fontossága, a motiváció fontossága - valahogy, néhány éve a saját világomon kívülre kerültem és nem találom a visszautat. Ez így túl egyszerű, olyan mintha lehetne bárminek egyetlen konkrét alapoka - biztosan vannak ilyen "egyokú" dolgok is, de a történések túlnyomó többsége több okra vezethető vissza. Egyébként lehet, hogy csak nem érdekel az egész "visszatérés" mert jó az itt, ahol most vagyok.

...megnéztem Hedda Sterne munkáit, akiről eddig egészen keveset tudtam, csak a szokásos dolgokat, hogy a "The Irascibles" csoport tagja volt, az absztrakt expresszionizmus jelentős képviselője és ennyi. Viszont ma hajnalban láttam tőle egy festményt ami nagyon tetszett. A címe "Anthropograph", olajjal készült vászonra 1949-ben. Majd láttam még néhány munkáját az ötvenes évek elejéről, mint valamiféle fura gépekről készült rajzok. Ez volt az oka annak, hogy elraktam magamnak ide, jegyzetnek. Régebben készítettem egy hasonló sorozatot, gép-szerű formákról, meg valahogy mindig vonzottak ezek a formák és a mögöttük lévő képtelenség, hogy csak úgy, olyan dolgokat rajzolni ami komolynak tűnik, de teljesen működésképtelen és fiktív - nem képvicc, nem irónia, inkább utópia?

Hedda Sterne, Untitled, 1950