képek, betűk

már második hete esik az eső, az előbb egy fehér műanyagszéket görgetett a szél a járdán, néhány percig a bejárati kapu előtt hevert majd továbbfújta a szél.
Blackley-nek ez a része egészen nyugodt, az átköltözés utáni első néhány hét furcsa volt, próbáltam rájönni, hogy miért, de minden magyarázat csak az én szubjektív problémáim következménye volt és nem adott valódi magyarázatot
még három hét és karácsony, ezen a héten pénteken céges karácsonyi vacsorába megyek, várom, jó szokott lenni
ma nem mentem futni, mert fájt az egyik térdem
nem merek igazat gondolni
azt hiszemm, hogy eszek még marcipános szaloncukrot, amit egy ismerős hozott Magyarországról, nem szeretem, de nincs itthon més édesség
egyre kevésbé érzem, hogy a percnyi probléméimnál nagyobb és távolabbi problémákra, vagy globális eseményekre kéne időt pazarolnom
nem tudom értelmezni a személyes élmények és a személytelen, nem konkrét emberre vonatkozó megnyilvánulásokat
az absztrakció képességéről alkotott gondolataim többsége szintén érdektelen lett
viszont kellene főznöm egy teát, kamillás-mézeset, kellemesen büdös
a magány nekem mindig belsőség, vajon lehetséges a külső magány: ami rajtam kívül keletkezik, mintha másokat érintene