képek, betűk

álmos vagyok, de az alvás jelenleg az egyetlen dolog amit szeretnék elkerülni (azért ilyen furán, mert van más is, például a szex, vagy a fogszuvasodás, de ezek hátrébb vannak: logikusan az előbbi gondolatra ráfűzve), szóval: nem hiszem, hogy az alvás fontos lenne (a szendergés, sunyás, bubukálás sem azok), pedig kényszeresen azt gondolom, vagy vágyok rá: hogy siettetnem kellene, úgyis elalszok, úgysem sikerül(?) de azután: előbb-utóbb megtörténik (mindig), pedig néhány perccel a bekövetkezte előtt még azt gondolom, hogy nem fog sikerülni - és feketeség, majd pedig hajnal van és felébredek. 3:28 - vagy valami ehhez hasonló szám van a telefonomon: sötét van, az utcán minden ugyanolyan, de mégsem én vagyok ez a szőrhalom és fehér lábujjcsomó.

újra sikerült leszoknom a piálásról, sokadszorra::: csak a halálvágyról nem, de ez már túl nagy cél lenne, elérhetetlenül lebeg a távolban: nagy fehér picsáját felpúpozza, majd lelapitja: mint valami dilis teve -----szóval: nem merem kitűzni ezt a célt: és egyébként is kedvelem a halálvágyamat, "valakinek írni valamiről ami valójában semmi" - és ehhez hasonló, wc papírra való gondolatok, a közhelygyűjtemény páratlan oldalaiból összeollózott egyeleg. szarság. mondhatni.

egy tipikus, teljesen megszokott fordulat: "valahol olvastam valami érdekeset, de elfelejtettem" - ez annyira sejtelmes, nem-de-bár? olyan bizsergető: nem tudni valamiről, ami megtörtént. Az elme kóros elváltozásainak mű-felvállalása (játékból, mint az élvezet korbácsolás egy bdsm klubban) épp olyan divatcikkek mint a magassarkú, vagy a színes szemüvegkeret: mostanában divatos autistának látszódni, társaságban nagyszerü téma, ha mr. Úraság, vagy ms. Úrság besimeri, hogy asperger-szindrómás, vagy csak volt, de kigyógyult, a szkizofrénia túl közhelyes, jelenleg épp nem divatos.

Eldöntöttem két műanyag dobozt az asztalon, tropical fruit zselés gyümi volt az egyikben, állati zselatin nélkül - hetekig vadásztam rá, a másik meg rizspuding volt: nem annyira jelentős dolgok ezek, de mégis jó ha tudok róluk: elvégre jobb ha mindenről tudok ami történik, amit csinálok...egy-egy mozdulat: önös ürességében, ön-árnyékától táncoltatva, akár fontos is lehet, ha nem most: , akkor, majd tán: máskor.

"Táncolnék és elhagynám az eszemet.", "csalnék és hazudnék", "ezek után elvágnám csukló-hajlatban-ez-egyik-fő-verőeremet" - de fontosabb, hogy csak gondolat legyen a szenvedés, mert gyáva vagyok fájni, valójában egészen kellemesen érzem magam a céltalan és üres életemben, mosolyogni is tudok, akár egy hernyó, aki kellő méretű hálószobát rágott maga körül az őszi körtében.

Zenét hallgatok. Beragasztom ide és ittmarad. Majd évek múlva valaki meghallgatja és ugyanazt gondolja majd amit épp az a fűszál amit délután láttam az udvarban.

Patrick Cowley - Journey Home