képek, betűk

Maurer Dóra matematikai járékai és Francis Bacon orvosi, művi, torzulásai együtt :: a legtöbb embernek nehéz elképzelni a kettőt, mint egymást kiegészítő világokat, mint egymás komplementereit, nekem viszont ez a normális, a két világnak nincs különösebb értelme a másik nélkül - mintha kiüresednének. Persze nem konkrétan a két művészre gondoltam, hanem a racionalitásra és az irracionalitásra.
Tegnap berúgtam, vettem egy üveg vörösbort (ausztrál). Azt szeretem, hogy az ausztráliai termelők nem játsszák túl a szerepüket, egyszerű csavaros tetőt raknak a borokra, ami egyáltalán nem ront a minőségen. Ami pedig a minőséget illeti: nagyon magas. Persze, végül is teljesen mindegy, hogy mivel mérgezem magam, vízzel hígított tisztaszesz is jó lenne.
Onnan sejtem, hogy hónap eleje van, hogy bérletet kell vennem. Hatvanegy font. Négy hétre. Egy óra múlva, nyolckor nyitnak. Addigra valahogy odaérek a stockporti buszmegállóba, mert később már sorakozni kellene.
Tegnap visszakaptam a telefonszámomat, mert ellpoták a mobilomat Szlovákiában, egy hete, kártyával együtt, ez így jó.
Mennyi unalmas és felesleges dolog ad vázat az életünknek, ami ezektől eltér az csak kicsit hajlít rajtunk, vagy megszúr, csiklandoz, de nem igazán hat - vagy nagyon, ha épp sokkszerű. Az engem formáló dolgok többsége unalmas és hétköznapi, egyik apróság a másik után: csak nem szeretem látni ezeket, mert mutatják a hétköznapiságomat és ki akar hétköznapi lenni? Ezzel biztosan így vannak mások is. Vagy nem.