képek, betűk

"0ssze kellene szednem magamat és újra nekiállni dolgozni" --- mármint "festeni", "pingálni", "rajzolni" --- kicsinyítőképzők nélkül, mert ez nem répácska, nem zárványhangulat - ahol vicsorogni kell, vagy ölelkezni egy csíkos estikébe bújt 28 évessel, hogy jobb legyen, 23 legyen, vagy én ne legyek.
J. lediplomázott (kettő is lett neki), de nem merek gratulációt küldeni, mert csak valamiféle újabb vádaskodás lenne a vége, jobb anélkül léteznem, hogy valaki haragja elől kelljen elhajolgatnom és ügyelnem a szalonképességre, meg a tárgyilagosságom megőrzésére (.a gyengeségem nem erő. másoké sem.), nem tárulkozom ki és nem magyarázkodom. (CSAK dokumentálom? így jobb...na persze.) Csendben kifelé nézni lehet? Meg különben is. Miközöm? Idegenség. Haragtalan szoborként néma faágakat és kavicsokat rugdosni a buszmegálló felé vezető úton, befelésikoly, befelékétségbeesés, hogy sose leszek az aki lehetnék. "De érdemes élnem enélkül?" - kérdezi a bennem lakó 16 éves kamasz, miközben azon töri a fejét, hogy miért is maradt ő itt, már régen fel kellett volna nőnie. Szőrösnek lennie. A világ rendje. Az ő rendjük. Szóval: ilyen kevéske idő mellett baromságokra pazarolni a maradékomat? Otletem Sincs. Recepetem Sincs. Válaszaim sincsenek. De nem tűnik jó ötletnek.