Henryk Górecki és Arvo Pärt munkáit hallgatom mostanában, nem tudom miért, régebben sokat hallgattam őket, azután nem, most megint, csodálatos kincseket rejtenek a kompozícióik, igazából nem nagyon érdekel mit lehetne írni erről, elég a hallgatás.

p. írta ma reggel a WC-n:

"Itt Nagy-Britanniában is egyre jobban előtérbe kerül a csőcselék-elv alapú gondolkodásmód, a jelenlegi miniszterelnök épp tegnap írt a FT-ba, kifejtette, hogy a bevándorlást így-úgy-amúgy vissza kell szorítani ésatöbbi. Arról persze nem beszélt, hogy a bevándolrók nagy többsége becsületesen él, dolgozik, adózik és járulékot fizet, ami összességében sokkal nagyobb, pénzben kifejezhető bevétel a költségvetésben, mint a nem fizetőkre, a segélyeket igénybe vevőkre kifizetett summa. David Cameron csúsztat, nem tett mást, mint hazudott egy szép történetet, középpontba állítva egy kiszolgáltatott réteget, rájátszott a legelemibb emberi ostobaságra: amit amúgy hazafiságnak szoktak nevezni bizonyos körökben... magyarul: a gondokat ráfogta a bevándorlókra, ráadásul - ami pedig szinte már elképesztően undorító, olyan romániai, bulgáriai bevándorlókat állított mumusként a brit emberek elé, akik még meg sem jelentek az országban, de persze Ő, a Legfőbb Főbirka már jól tudja előre, hogy minden román és bolgár bevándorló segélyekért kuncsorgó éhenkórász lesz. Szóval itt, Nagy-Britanniában is eléri a közélet azt a fajta sötét, lebutított és ostoba, kivagyi stílust, amit Magyarországon normálisnak számít."

nem bánom, végül beértem munkába, p. egy cetlit hagyott reggel az asztalon, amelyen rövidke mondatban az aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy keveset alszom mostanában, mert sokat forgolódom? jó érzés ha aggódnak az emberért, ilyenkor majdnem meg szoktam hatódni - folyamatosan meghatódásban vagyok a sok aggódó szempár és gondos kéz kíséretében.

"vágytál már motorbiciklire?" - kérdezte valamelyik este p., ücsörgés közben - ezt szoktuk esténként csinálni, én az én monitoromat bámulom, ő pedig a magáét, fura volt ez a beszélgetés-csíra; de reagáltam rá, azt válaszoltam, hogy "még soha", mire ő elmesélte, hogy egy olyanra vágyik, amilyennel majd sétamotorozhat, csak ráül, lassan pöfög...ohh, visszafogtam egy mosolyt - de arra gondoltam, hogy szegény p., mint oly sok középkorú ember, aki már megengedheti magának: ilyesmivel utazgathat és álmodozhat a libidója helyre billenéséről, vagy a megnagyobbodott prosztata összezsugorodásáról, vagy a változókor szürkés árnyalatába csempészett vad árnyalatokról? Hogy ilyen ócska képzavarral spricceljem teli ezt a néhány mondatot.

rájöttem, hogy hányok a vélemény kifejezésének minden formájától?

most, hogy p. kétszer is telerondította a véleményével a blogomat, letiltottam őt az írásról, a sarokba állt, az ágaskodó, férfi szerepkört igazoló lándzsáját egy kukorica szárnak támasztva. nem állhatom a direkt véleményalkotást ilyen módon - az ilyen felület nem erre való? és főleg nem olyan általános dolgokról, mint a filozófia, vagy az emberi viselkedés, én ezeken csak merengeni vagyok képes, valószínűleg teljes érthetetlenséggel az arcomon.
a., aki gyerekkoromban azzal játszott, hogy ahol csak lehetett megalázott, mostanság a rajzait és a festményeit mutogatja nekem, úgy teszek mintha nem is látnám, vagy elviccelem. nincs kedvem sem a bosszúra, sem a balek szerepre: sem bántani, sem bántva lenni - így a legjobb, nem a békesség miatt, hanem mert így nincsenek játszámák. egész gyerekkorom rettegésben telt, arra várva, hogy mikor jön az Esti A. Ciklus, amelynek a lépései a következők: 1. a. észrevesz valami apróságot; 2. ez szerinte hiba; 3. letolás fennhangon, a Helyes Út tanának kifejtése; 4. aztán kiabálás - közben akadhatott más dolog is, ami hibás benned; 5. verés*; 6. elmegy; 7; egy kis idő múltán visszajön; 8. még egyszer ismétlődik a ciklus és vége; 9. aludhatsz, vége a napi adagnak.
*nagyon erős pofozás, holmik szétdobálása, a többire nem emlékszem
Nem tudom miért jutott ez eszembe, talán mert az emberek nem beszélnek ezekről a dolgokról? Vagy mert azt hiszik, hogy már vége? Minek? Annak, hogy a barom, frusztrált apjuk rajtuk élezte esténként a tompa falloszát? Annak soha nincs vége. Hiheted, hogy igen. De valójában minden pillanatod mögött ott figyel a Nagy Ellenőr és büntetni próbál, az hogy soha nem dícsért meg, szinte minden önbizalmadat szétmarja, vagy épp ellenkezőleg, egy önimádó, frusztrált barom lettél te is - pont mint ő. Vicces. Te melyik vagy? A csendes nyomi, vagy az erőszakos fasz? Nem tudom melyik lehet a rosszabb. Én azon dolgoztam egész életemben, hogy egyik sem legyek. Tudom, majdnem lehetetlen. De csak majdnem.

mindig van magyarázat, mindig akad kifogás, hogy miért lépünk át az elesettek, szegények, betegek felett. tegnap olvastam, hogy Budapesten órákig hagytak az út közepén feküdni egy embert, aki még élt, egyetlen ember volt aki segíteni próbált és hiába kért másoktól segítséget, csak néztek és kameráztak és elfordították a fejüket és bámultak. És ezek az "emberek", állítólag nemsokára a szeretet ünnepén, majd megajándékozzák egymást otthon a jó meleg szobában, a templomok is dugig lesznek velük, ahol majd istenük rájuk vetíti a saját, ajándoktól duzzadó békéjét...
Nem tudom, ítélkezni és nagy szavakat mondani? Minek...kinek. Az semmit nem ér, nevetséges. A lényeg, hogy az ember másképpen viselkedjen, soha ne úgy, ahogy a massza, a csőcselék, mindig próbáljon inkább kilógni és elviselni a gúnyolódást, kiközösítést, persze nem valamiféle erkölcsi, vagy morális faszság miatt, hanem csak azért, hogy ha reggel tükörbe nézünk, akkor ne kelljen okádnunk magunktól. (...habár, a csőcselék soha nem néz tükörbe, mert kételye magában egy szál sem...pont ettől csőcselék, szóval erről akkor, ennyit - soha nem érdemes arra várni, hogy a csőcselék egyszer majd megváltozik, magába roskad, felismeri a hibáit, bocsánatot kér, meghátrál, kétségek közé esik, vagy esetleg elismeri, hogy hibázott, ugyanis ha ilyesmiket tenne, akkor nem csőcselék lenne, hanem egyedi, egyéni ember. A csőcseléknek mindig igaza van. Ő értük vannak a nagy világvallások, ő értük épülnek a templomok, ő hozzájuk beszélnek a politikusok.)

a filozófia körülbelül 50 éve semmi újat nem mondhat, mert nincs mit mondania, mégis mindenki úgy tesz mintha fontos lenne, pedig a jelen és a jövő megismerésének kutatásában és feltárásában már nincs aktív szerepe, nem csak új dolgokat nem tud felfedezni, valójában témája sincs már, megújulnia sem érdemes, mert a funkcióit rég átvették más tudományágak, de az érdemei elvitathatatlanok. Elég elolvasni egy kortárs filozófiai munkát, a szókészelet amit a kortárs filozófusok használnak már arra sem elegendő, hogy a kortárs fizika eredményeit leírják (habár Gottlob Frege óta vannak próbálkozások a kitörésre) üüü muhhahaha, vicces és röhejes, ahogy ósdi fogalmakkal operálnak. ohh,felhördülés. ez nem igaz! bla-bla. dehogyis, csak egyszer rossz érzésem lett olvasás közben a sok üres és céltalan dumától, nem volt kedvem többé mímelni és bólogatni, csak hogy beletartozhassak a csordába, ahol illő úgy vislekdni, mint minden csordában. persze mindez az én hibám, nem érinti a ti valóságotokat, de én inkább olvasok kortárs fizikát, ott sokkal jobb filozófiai gondolatok vannak. jövő héten december. ilyenkor már minden villog, eladhatóvá válik, lassan közeleg a csúcspont, ahol a kreszténység kollektíven beleélvez a boltok árcédulái közé? argumentalista perpatvar, a kishitű és becsvágyó arcokról készült pillanatfelvételek finoman kidomborítják az Üreset is, mögötte a mély lyuk, fekete szájával --- fogasan - és még ennyi ócska kísérlet után is: újra megpróbálják, csak mert úgy kell tenni: mintha. A Hülyeség-Nagyúr tényleg nagy úr, node, hogy ekkora lenne? Csípőre tett kézzel röhigcsél és akármelyik régi trükkét kipróbálhatja: mindig mindegyik bejön neki, ezért a combjait csapdosva a kacagástól (vagy csak úgy), nyugodtan megállapíthatja: a hülyeség kortalan, mert az. Nincs változás.

Szymanowski: Mythes
Violin: Janine Jansen
Piano: Itamar Golan

Laura Bernstein, “Disconnection,” 2013

elfelejtek levegőt venni, elfelejtek aludni és hátat fájdítani, az "objektum leképeződése" - nevetséges, önmagában is értelmetlen, de lehet fokozni, az értelmetlen dolgok sokszorozása egy idő után ismerős, majd értelmesnek tűnő lesz? vagy az. attól függ mit hiszek annak_? ohh. jó lenne tudni, akármit, egyébként mi lehet ez a kényszeres alulnézet, vagy önbecsmérlés, nyilván az elnyomott, csonka egó lehetne, gondolnák, na igen, szép és kerek lenne a világ ha ilyen szép lineáris pszichologizálás és analízis mentén kiszámolható, kimutatható lenne a jellem, de egyébként teljesen mindegy, hogy mennyire bonyolult a rajzolat, mennyire finomak az árnyalatok, mert az ítélet ígyis-úgyis létrejön, függetlenül attól, hogy mi a valóság, egyszerűen érzelmek, indulatok és tudatlanság --- innen eredne a kíméletlenség, a rasszizmus, a gyűlölet és testvérkéik? ez egy újabb egyszerű séma lehetne - épp annyira bugyuta, mint az előző - hagyom - "pedig szép, látványos mint a Jákob lajtorjája fantázianevű fizikai kísérlet" - erősködik, nem figyelek, gyűlölöm, ha ilyen vetéledőműsorokba való mondatokkal fitogtatja a tudását - erőszakos és röhejes, nyilván ide is valami pszichológiai utalás kellene. de nyilván nem értek hozzá és így abbamarad.

tegnap eszembe jutott munkába menet, hogy honnan ismerős az egyik utca neve: Collyhurst Street, itt volt valamikor egy Electric Circus nevű hely, ahol a hetvenes években olyan zenekarok léptek fel mint például a Joy Division, ma már nyoma sincs a helynek rég lebontották. még fotókat is csak nagyon nehezen lehet találni róla.
úgy remélte, hogy újracsinálja a valóságot, mintha fontos lenne, hogy mi a saját realitása, ha jobban belegondol, még saját magát sem érdekli, mások pedig észre sem veszik, leginkább.
"azt hiszem minden úgy jó, ahogyan van" mondja a kis szájacska a cipő talpán, a véleményszabadságon felhizlalt, csillogó szemű, értelmes arcú izék pedig csak bólogatnak, mintha valami bölcsesség lenne - fontos ez (belső kérdés), azok a jó kis közhelyek - reményt adnak és útmutatóként sem utolsóak - csak kerülni kell és jobb lehet (külső válasz), mennyire könnyeden állítanak bármit, kérdezniük soha nem kell, majdnem mint a vallásoknak: nem tesznek fel kérdéseket, csak birtokolják az igazságot, milyen szép, "kerek" is a kollektív elmebaj? mitől kerek?
"ami logikailag hülyeség, az még lehet szükséges" ezt előbb hallottam egy rádióműsorban, valamiféle véleményt kellene formálnom, kétségbeejtő ez az üresség, tudatlanság ott bent, a sarokban összekuporodó Ez - pislog.

mit gagyogott tegnap? nincs kifogásom semmi ellen. ez lehetne a vezérfonala, csak legyen étel, meleg, ölelés és elektronika.

Francis Bacon Rare Interview 1971

november ikszipszilonadika, igen: a mai nap egy üres tákolmány, szokásos hangzavar, buszonbűz, fertőtlenítő szag és valami más, amiről nem tudok mit írni. valaki a felelősségről értekezett, valaki a helyes nevelésről, valaki a rabságot és a korlátozások finom hálózatát szőtte volna szorosabbra, valaki a szabadságot terjesztené ki, vagy épp csökkentené - a lényeg, hogy tudják mi a jó, mindenkinek van valami véleménye, csak én nem értek semmit, itt ülök bután és vakarom a kézhajlatomat, neked is van kézhajlatod? ez nem jó, kell találnom sürgősen valami vezérfonalat, vagy eszmét, mert enélkül soha nem lehetek hasznos és okos.

...csak bólogatás lehet a válasz, egy tűvel járja a városi buszokat és megszúrja a vállakat, elalszanak, mint öreg teknőcök, innen nézve színező az egész világ, csak ceruzák kellenek hozzá.



Throbbing Gristle - Discipline (live)

milyen az, amikor szégyelled magad amiatt, ahol születtél és amilyen körülmények közé és hiába tudod, hogy ez ostobaság, nem tudsz szabadulni ettől, a hétköznapok rendben vannak - nincs gond, hiszen meglehetősen könnyű hazudozni, egy mosoly, néha egy kis kényszer magamon, teszed a dolgokat, mondod, lépkedsz - mint mindenki, mert kell; de mi van ezen túl, ha van ezen túl bármi is, hmm, ez nem biztos, egyelőre.
mihez mérten vagyok ilyen-olyan-amolyan, szinte mindig van rosszabb és jobb, életünk nagyobbik része a középszerűség határain belül mozog és még a legrosszabb történeteink többsége sem lépi át a határt. meg sem közelíti.
talán éppen ezért ez a sok vágyakozás a kibontakozás után? hogy mérni, habzsolni egyszerre, akár örömtelenül, ízlelés nélkül, de a mennyiségtől kielégülten, újra és újra elmenekülve, node ki a fenében tudatosul mindez? és minek? miért lenne jobb az öntudatosság? az öntudat ugyanakkor nem okvetlenül jár több szenvedéssel, néha talán csillapíthat is, de kétségtelenül olyan dolgokkal szembesítheti magát az ember, ami megingat mindent? mennyivel jobb a hazugságok könnyű és magabiztos meleg odújában? olyan bársonyos, erős - kinevetni másokat, elhinni, hogy vannak ellenségek. álomba ringatóan édes.



Coil - First Five Minutes After Violent Death Golden Section

d. x. viccesek az utalások és a misztika, mégis szinte mindent átszőnek - bár az általánosítás itt sem jó módszer, hagynám is... milyen érdekes, hogy minden tudás, felvilágosodás ellenére megmaradtak azok az alap reakciók - védekezési formák, amelyek a tudás hiányát ál-tudással töltik fel, magyarázatok láncolataival szolgálva.

hétágra



újból leveleztem valakivel akivel nem kellett volna_? ___ auróra --- kilövésre, süppedésre készen, agyakat sétáltat. enyv.