képek, betűk

1993-ban még volt kedvem gépelni, 90 megahertz környékén, Windows hárompont egy és valamilyen novella, a hátam mögött néha elhúztak egy banánnal teli dobozt, elcsoszogtak, vagy krákogtak. Évről-évre kevesebb dolog jut eszembe, amit érdemes lenne leírni, vagy elmesélni. Félelemből. Azt hiszem. Megkopik a tudom és előbukkan a kétlem. És erősödik. Pedig szó sincs elmúlásról. Ugyanolyan minden. Csak a motiváció fogy. És idegesít minden felesleges vonás, betű és pislantás. Ezt mesélte, amikor lecsukták a fedelét, a villanykörtét úgy kellett kicsavarni, valaki még kiabált egy kicsit a hátsó, aprócska irodában, talán nem csúszott, talán fájt. Nem történt semmi olyan, amire emlékeznem kellene, ha most megvakarnám a lábfejemet, az gyanús lenne, emlékeztetne egy történetre, ami miatt megundorodtam az olvasástól, nem emlékszem melyik évben. Kezeltesd magad. Kérte. De mi inkább utaztunk, minden 2-3 évben új városba, új országba. A nyelvtanulás segít megőrizni a gyümölcsök frissességét. Kíméletlenül csillogóssá teszi a héjat, feltölti a sejtekben a víztartalékot és lyukat nyit azon az ren, ahol kell. Egyetlen nagy folt a csípőm felett, nyomkodja, kérdez, figyel, újra nyom. Semmi jel nem jön belőlem, mozdulatlanul nézem a faborítást. lféslak jfélakdjf éalkdjf éalkjdf élkaj é dfélkaj dfkjaél . lA kjé jélkj él lfjg él sdf géjsdé fgjésl . Basllagnak, rájuk húzok egy szaros ballonkabátot, hogy a szél, szellő, alatta verhesse a csökevényüket, vagy ahogy mesélné a vén perverz fókaképű misésember: a dudorukat hirimpálná a vén lotyó. A duda megszólal újra, a kezdeti unalmas percek átcsapnak valami másba, a háttér villany-orgonája a nyolcvanas évek apokaliptikus-mesterséges Casio püttyögését idézi fel, apu erektől, erekkel átszőtt kézfeje egészen pontosan, mindig a billenytűzet közepén, de a mutatóujja elér a bugyimig. Nejlontáskát húz magára, tanocl a mikrofonom előtt, táncolok a gyertyatartó politikailag elkötelezett méhkirálynővé tesz. Darlingnak hívja a villanymotrot, ami felpimpálja az istállóból a vizet a bojlerbe, amiből a lavórba melegíti, amibe Tamáska minden kibaszott este belehuggyozik, szép sárgát, mint a körte, hogy emlékezhessek rá. Nincs mese, lehullanak a falevelek, azóta is, minden évben - nem úgy mint a fókák. A kjédjkféal kj aéldfkja édlkjf aéldksjf éalksdjpot 9814 e trétqö ieélej qlkwej er qélkej qléwe érlk. I have brought a several point, he was happy, like love, bloody pPET. Af