kis szünet, ma délutántól, a szokásos hétvége, csendben vagdosom magam két napig, néz körbe, jó lenne ha jönne és megpofozna, a parancs.

könnyebb zene. könnyebb álom. a nyikorgás először madárdalra próbál hasonlítani, majd vonatfütty lesz belőle, a pályaudvaron két láb-hagy.

megrepedt a szám, ott a sarokban




Third Ear Band - "Overture/The Beach"

számon kér
mert nem illik össze a fejében mindennek fekete-fehéren, ellenség, vagy barát - először meredten néz, érzem az undort, nem, nem azt, inkább a gúnyt
ilyeneket mesél.
idegen mindenütt
minden helyzetben
alap és módosult térben
hangosan és hang nem jöve
pillanatnyilag és emlékszem, akkor is

a 60-as, hetvene-nes évek megnyugtató, hogy voltak jellegét falragaszok hirdetik, a legelejeén még próbálkoztam, azt hittem nem gúny, ezért vitatkozni szerettem volna, azután

ilyeneket mesél

ALU
fólia




Ellen Fullman - Flowers

bicikli küllők között a zsiráf nyaka a a csigolyákX láthatósági mellény, narancssárga, hivatalos iratok és a kés, a körömvágó és a poháralátét van gyertya, útkereszteződés és a képzelt kötél amelyen madarak ülnek.



Henry Cowell - The Banshee

mihez képest_?

sorold! hiszen mindig van felsorolásod és összehasonlítási alapod, nem de bár_? köhécselés. John Osborne Varian verse nem található, nincs is, talán

nem is nagyon volt

vvvv

o
nulla

"halla halla"

"azt írja: "trashfilm", nem értem, talán túl sok magyar nyelvű filmes blogot és "hetilapos" filmkritikát olvas, ez árthatott meg szegénynek, magyar nyelven sajnos nagyon nehéz megfelelő színvonalú, szakma alázattal bíró és pontos szövegekhez hozzáférni, nem lehetetlen csak nehéz, de minek kellenek a bilincsek_:?" - írja, én közben egy szálkás deszkán mozgok előre hátra, hogy minél inkább sündisznóra emlékeztessen az
ormótlanság
micsoda szószedet
párnák
bálnák
rendeltem:
Schumann, Bartók és Kurtág CD-k érkeznek, még keresnék valamit, hogy bemászhassak a cső végébe esténként, lelógó lábhajlattal hallgatni a halló csiga antennáin keresztül

 

Trevor Dunn's Trio Convulsant - The Salamander

ilyen közel. tegnap felhőszakadás, jégeső és villámlás, ezen a szigeten még soha nem láttam ehhez hasonlót, túl arrogáns hivalkodó, ahogyan mozgatja a faleveleket
na valami fény, látszódik, de neked ez csak jazzes, olyan jazzes valami, másnak ütemtelen
meg

Can - Mushroom

ma tánc, hajnali kettő ötvenöt, esik odakint, már fél kilenc után aludtam, valaki álmodott a szomszédban, az indiai lány kacag, de miért mindig hajnalban_? mindenki fiatal, izmos és derűs, soha nem múló bőr-friss, fésült főtető és pimaszkodó kuncsi mosoly a sarokból, tralllilalla,





Le sang d'un poète (1930, Jean Cocteau)

ne sajnáld, három filmféle, három zeneféle, három valami

tudtad, hogy hatalmas meztelencsigák szoktak hajnalban, amikor alszol minden ablakon benézni

és leskelődnek

kinek a hátán lehet csúszni

lejjebb

09:41-nél kakshang

és alvás

micsoda derűs kis pürre a liz

jó éjt.

alma: 1. "Érdekes, minél több hasznos eszközünk van a tudás megosztására, minél inkább nyitottabb és hozzáférhetőbb a tudásbázisunk, annál inkább több a féművelt, vagy teljesen műveletlen, tudatlan ember, vagy ez csak a látszat, mert az információ gyorsabb áramlása több félművelt reakciót eredményez, agresszivnak tűnő sokaság, de nem lehet pontosan meghatározni az "ostobaságot" és panaszkodni BECÉZZZ Kérlek !!!!!! sem érdemes, hiszen soha nincs ezen a téren optimális állapot, ez csak a mi butuska vágyunk (mi tudatlanságunk), ha lehet butuskának becézni azt, ami annyi halálnak volt okozója - mert mindig kasztok létrehozására és felsőbbrendűség meghirdetésére, meghatározására ösztönöz. Az ostobaság ezért hasznosnak tekinthető, mert az ostobák elfogadása szerénységre ösztönöz, ami még több..." - kérdezte, mondta, feldúlva a bagoly feje, a terasz másik oldala felé fordult és látszott, ahogyan a füléből tekeredik lefelé egy vörös kötél. körte: 2. Ma magyarázkodnom kellett amiatt, hogy miért tartom zseniálisnak Andrei Tarkovsky filmjeit és miért nem zseniális egy másik film, a vitapartnerem a "másikat" populárisnak nevezte, én nem mertem annak nevezni, mert nem szeretem az ilyen kategóriákat, a Solaris szerintem populáris. Tegnap este megnéztem egy 70-es években készült BBC-s ismeretterjesztő filmet, a képzőművészetről szólt, könnyed, mesélős film volt, a lényeg az, hogy teljesen fura volt, hogy nem volt lebutítva és nem akarta megmagyarázni és nem akarta a nézőt művésszé tenni, mert ugye ma: mindenki művész. A narratíva nem nyomott az arcomba szarszagot? --- kérdezi. Azon a kötélen lógva, a lábfejemet egy kannába mártva, haloványkék lepattogott zománc, tutajnak jól van összehajtom. uborka 3. nincs véleményem, ezeket hallottam ma, én teljesen el vagyok butulva, folyik a nyálam, valahol D. és B. között fekszem egy matracon,

nevetseges nap

{szoba}idétlen. szórakoztat a szavak formája, nem csak magyarul, az angol szavak épp ennyire történet-teljesek, különlegesek és érdekesek, különösen a helyiségnevek, melyeket a legtöbb esetben csak akkor tudjuk helyesen kiejteni, ha egy helybelitől hallottuk már, amúgy csak próbálgatni lehet, jó példa erre Coumb község, ahol nemrég jártam, eddig legalább négyféle formában hallottam. A valószínűség és a korlátok - újra elkalandoznék, csak visszatalálnék, csak megmaradnék - hallom a szomszédokat, egy kisebb csoport beszélgetését, talán egy kis indiai akcentust is, talán nem, meghagyom magamnak, találgatni, amit ha jól játszik az ember - hosszú időre nyújthat túlélési tervet, a mindennapi találgatás öröme megnövelheti a szervezet életvágyát, így tartják, de szerintem ezoterikába hajló marhaság, ebben következetes leszek, kacagok, mintha ez a röhögés úgy törne fel belőlem, mintha...de azonnal megszakad, elakadva gépesen téregetek, megvakarom és tappogok kicsit a szőnyegen, hogy arrébb guruljon ez a gömb, valaki feje is lehetne, de csak egy paradicsom, műanyag paradicsom, egészen pontosan, legyen, egy kicsit hátrálok, de nem nézek rád. Emlékszem egyszer, talán 10 éve, vagy tizenkettő, nem tudom pontosan, a szilvesztert egy csevegőszöbában (cset) töltöttem Dark Angellal (Hölt költők szoba, bolondság, talság), ez volt a nickneve(valószínűleg lánynak), már alig emlékszem a beszélgetésre, csak arra, hogy tervei voltak. Érdekes, hogy erre emlékszem, talán mert soha nem ünneplek semmit, ez véletlen volt, véletlen, hogy az év utolsó napja épp megtörtént, beletörtént az akkori függőségembe, mondhatni, visszahúzódó, dohos, djdjdjd almáskertbe nem illendő köpdösni, temeg odaszartál_? kérdezem, kérdezi, a felnőtt kinéz berlülről, magabiztosan, de lefitymálja amit lát, magabiztosan, a fogsora erősebb mint volt. ebből a december végi dologból, hát, így, a szánalmas létformám egyik emléke lett belőle, és így odakerültem, egy ismeretlen estéjébe, ahová gyergyákat és pezsgőket képzelne bárki. Kárki. Már hosszú évek óta nem csevegtem így senkivel, feltűnő, hogy ezek a személytelen és ismeretlenül lefolyt beszélgetések berögzülnek és megmaradnak, sőt a szentimentalizmus éppoly erősen megköti őket, mint bármelyik, valósabbnak hitt történést, amelyet általában fontosabbnak mondunk. A szégyen.Ó, Bergman. Narratíva. Tengerparti fröcskölés egy szamár hátán, előttem K. gyalogosan, szökell, szöktell, fröcsköl és trallázik - nevess velem kérlek, ezek annyira semmitmondó formák. Hagyom. Talán megdagadt. Az a felhő ott, a kék folt előtt, semmilyen formát nem akar. Ma Wendy Carlostól szerettem volna beilleszteni egy munkáját, de az interneten csak a legismertebb munkáit találtam, amik ahhoz a filmhez kötik, amely. Így kihagytam, talán máskor, azért én ennyire. MMMMMMMMMMM.





Brian Ferneyhough: Lemma-Icon-Epigram [with score]

egy egész zacskó sós ropogós, úgy találtam egy disznóól alján és felettem,(fruktózos) ma hazafelés Chorltonból egy ember odaesett mellém és fojott a nyál a szájából egy sodrott cigaretta-felet odapottyantott a mellettem lévő üres ülésre, emlékszem amikor felszálltam láttam őt, három üléssel hátrébb, épp nyálzott, vagy áttetszőset okádott, nem Biléta láttam az arcát, eltakarta, nem volt büdös, pedig arra számítottam, de vékony. ez éppen a kedves sorok, közé szorul a lélegzet, különleges. A basszameg bassdzameg basszameg ritmus, semmiből Ez itt menekül, nem sok, semmiből nem kevés, épp úgy pattan fel a hang, vagy a vonal, a folt, ahogyan a völgy megkívánja, a magaslat felé - nincs semmiből kevés, nincs többlet, ha mégis, akkor az kell.




Argerich plays Bartók - Piano Sonata, Sz. 80 Audio + Sheet music


sem ennyi, sem annyi, mint a népmesék burka alatt, a közhely, a közönségesség ormótlan léptei és röhögése, mégsem felejthető
el el el elelelelelelelelelelelelelelwqélrrélterktélqewkélk




Another Noise - Flute and Electronic - Memli Kelmendi

Két piros tabletta.
Vidám hajnal. D.L. humorára emlékeztet a szem-nélküli szőnyegbogár.



Jandek: When the Thelephone Melts

várom, hogy világosodjon, a park fái fölött szokott kezdődni, Didsburyben is van hajnal, indulni kellene.

Bruce Haack: Mean Old Devil

mihez képest hiszed...

Bruce Haack zenéje nagyon sok mindent nevetségessé tehetne ha lenne ilyen célja, napraforgóföldek. A zene célja. Nevetés, bele a csőbe.

Két kék. Elindultam.

csak úgy múlik, egyre csak hajtogatom, szó szerinte, elképzeli: zsebkendő idő, a középső szekrénybe a szürkéket, alulra a mintásakat, amelyek vidámabbak - újramászika...idenő, a keze talán indián, a haja mindenképpen inkás, régebben ellene-állt, mostanra haragvó és morcos, mint a nyugdíjas pár, egymás szarszagát sem érzik már, nem hatódnak meg, egy csipesz a szőnyegen, a nagy terv harminc kilométer futás, szombat hajnalra. vagy amit szombatnak nevez. igen, csak úgy. elmúlik. tegnap górecki zenéjére aludt el, nagyon lassan indult és végig megtartotta ugyanazt az árkot, ágytól a konyháig, egy mélyedés a betonban, mint az utak szélén, eső ellen, amiben lassan lefolyhat egy egész város piszka, nem dolgozom ik képekkel, pedig jól látható, jobban átélhető lenne, ha a zene - a gond, a probléma, vizualitása megjelenhetne, rossz - inkább előbukkanhatna, mondjuk húscafatként és abból fokozatosan tavasz illatú erdőszél, vagy frissen préselt gyümölcslé lehetne, kognitív-énképként, gyűlölet nélkül. hagyom, aludjon. ítélkeznek. gyilkolnak és undorító mesékben hisznek, a mesék egész építményeket tartanak egyben. az elmebajból és a rettegésből, ha már elég hosszú ideje tart, akkor hatalom lesz, úgy tűnik, hogy az erő és a csorda épp annyira fontos -- mint a barlangban, és Ott, Azok, (:_Portalan, köztelen, köztes - aki hajlandó és aki nem, a gyűlöletet ájtatos pózra alakított arcbőrrel fedi, a szájában esténként vért gurguláz___X___:)

"Én, a melegben, egymás testére hajtva egymás testét, elképzelik, hogy erősek és mosolyogva alszanak, egészen másnap reggelig, ahogyan kell és amikor is - az ahol mellékes, újra szerénység válik a gonoszságból, mert úgy tanítják. a hazugság pedig lehetővé teszi a túlélést, persze nem valóságban, nincs különösebb tartalma, nem megfogható, csak Vélten, :AMANDAAAA: - kiáltotta, a játékból kifolyólag, hiszen a valóság, a természet mellékes, csak a játék a fontos -- hiszen a tükör a legfélelmetesebb, mindennél rosszabb. csak tükröket ne. ezt nem én meséltem, hanem láttam egy kávészacskó hátulján. hagyjuk, csak elszomorít. három nap szabad. éppen úgy elmúlik, ahogyan .... pöttyös lábfej." - így mesélte és én közben a közelben hemperegtem és néztem a tűzbogarakat, ahogyan összekapcsolódva a papsajtok alatt furikáztak ide-oda az álmaimban, óvodás koromban, megálltunk mellettük, leguggoltunk és csendben néztük. zenék. először. épp ezt hallgattam




Pierre Henry "Spatiodynamisme" 1954

Nem kellett volna ezt a virágot ideültetni. A spanyolnak tűnő lány, az én elmém korlátaiból nőtt azzá, ami tán nem, csak lassan, minden reggel azzá válik, aminek hiszi és tudom, pénteken nem jön, mert tovább alszik mint más napokon, talán épp befelé bambul és kínai.




Mode 164: Tim Hodgkinson - Sketch of Now | Further into Hard Stone




Eddie Arning: EA06 Pants: A Way of Life, 1969, 20 x 26", pastel on paper


mindez persze nem sokat számít, felzabál és közben szuszog és már undorodni is tilos, mert értelmetlen és ez ellentmond, bárgyú és megyek

Következetesen. Próbálom azokat a szófordulatokat kivonni, amelyektől egységessé és szoborszerűvé válik az amúgy kocsonyásnak tűnő Síkszerű.
1. vannak érdekes és kevésbé érdekes {}
2. alaposan áttanulmányoztuk a munkáit {alma}
AAAlme átvonulunk, csak (csykos) zoknik lennénk és a lefelé növő, alsó részeken, érdemes-e? a lerakódó háj, minden remegésével együtt, talán ha nem ettük volna meg azt a szeletet, az inspiráló sikoly az utcáról, és a műanyag cserépben a bevásárlás közben a virágok, tudod a pulton amiket, az ami mindig virágzik a táptól, felhizlalt virág, büdösebb,,,hagyjuk. (egy szúnyog épp kábeleket teker fel a gép hátuljáról vizet dob a másiknak -- mikori kép:? - minek nekem a hirtelen jött, képtelen és mesterségesen hatni vágyó-dás...annyira vicc. komolytalan, gyerekes és még sorolná a., az ő tájai jobbak. dúsabbak.) épp-e_? lassan dereng, indulni kéne. Nincs idő, elfordul. (vagy)Inkább átfordul és lassan feltekerődöm(arra a dobra), egészen vékonyra nyúlok, rettegek, ez egy törődési folyamat, megérteni a külvilágot, amely csak a belső kódunk következménye, mint a gépek, egy idő után csak a folyamat számít és a válaszok már a kérdések előtt ott vannak, gyorsan reagálok, mintha ettől függene a létezésem, a felnőttes önkép ettől állna össze azzá a ragaccsá, amitől aztán, attól a pillanattól, hogy a birtokában van, azonnal meg is halhatna; örülök a közelgő esőnek, hidegnek és a nyikorgó hálószoba ajtónak; hogy hallani, érezni, hogy szagolom, rágom és mégsem emlék. A testem dinnyehéj-hold keverék, fél tagokkal, melyek logika nélkül váltakozva, most például óraketyegést utánozva, de majd a busz hangját is, krákogás, csak az. Egyre unalmasabb volt, most újra érdeklődni kezd, körök, szabálytalanul a papíron, egy_egy_öt folt, szabálytalanul, nem néz oda, Ez itt
néhány zene újra, a felfedezés örömétől sem büszkébben, sem okosabban, épp az a rettegés, titokban öröm




Hans Reichel - Le Bal (excerpt)




David Rosenboom / Chilean Drought


működhetne másképpen, de ezt a képet, amit éppen látok az ablakból, ebből, nem lehet megosztani, és nem a látvány miatt, úgy meg lehetne. mi marad_? mi veszett el a sebességgel_? miért nevetséges a kesergés_? kérdezi.

tegnap voltam Liverpoolban ez megnézte cy twombly munkáit {a falakon}, örültem, hogy láthattam, kevés volt, sajnos, túlságosan kevés, de örülök annak ami, amennyi, azt gondolom: soha többé nem megyek hétvégén kiállításra, úszó és vonagló, harmatcsepp arcú --- de nem néma, 04:55, fontos a pontos idő, cy twomblyról, emlékszem, tandoritól olvastam először, egy másik házban, másik világűrben, hogy felnagyítván a különbséget, vihogj lovam, nyiha, ahol még minden más volt {alma} volt, némi dióbél szerű agyfél, puncifotel macska, odakint dereng, ha kialudna minden utcai lámpa, macskák vennék át a hatalmat, bongyor, fürtös, karmos - ez itt, most olyan hangot adott ki mint egy lézerpisztoly, zenét hallgatok - abból jött, csak beillesztettem ide, mintha helykitöltő lenne, üledékes kőzetréteg, megtartja az erdőt, alulról támasztja,,,, majd rájövök, hogy miért magyarázkodom, megmagyarázom, próbálom - mert mindig hazudni kell? ez már túl személyes, "a. gyanúsít, számonkér és elfenekel." - köhög közben, és ásítozik, aki zavarban van ásítozni szokott, vagy: is. valaki bőrt is rág, de az idegesebb, mint amikor a lábak járnak fel-le, gyorsan, lábdobolás. kiterülve a kátránypapíron, nyári bőr, nyári nyár.
küldök neked zenét, kedves kolompolás





Moondog - Enough about human rights

csak, mintha. úgy teszünk: gördülékenyen túléljük a napokat, pedig titkon percenként meghalunk.
csak az ott bent, csendes marad.




MOONDOG , Up Broadway

Nem futott, Ez, igencsakvaló igen Inhjdj IGEncsőr, ütőkő, csak, valószínűtlen, hogy azok a felhők OTT, mozogjanak a falevelek előtt, ez egy rossz --és animált-- R.Ma. festmény is lehetne, "bonszun-eső"-sziszegi és lesöpri a morzsákat, hangyakarácsi, és ez körökben fekszik széttett lábaival, orral a stockporti buszmegálló felé, nem affelé, afféle hónaljszag, annyira közönbös és gyűlölködő, belepusztul. Mennyivel jobb ismeretlenül feküdni a hányásban, mint ismerősen, a kellemetlenségtől mentesülten, talán emiatt nem lehet hős - aki menekül, csak ha új nevet, új alsónadrágot és új szemeket kap. Hagyva.
Megosztok egy zenét, meg kellett, mert tetszett. Jó, mert nem akar semmit. Jaj, a blogcímre rímelt az előbbi, nem volt szándékos, talán tele a feje olyan mondatokkal és kipotyognak néha. Csücsörít.



Nurse With Wound -- She and Me Fall Together Like Free Death

03:55 hajnal Vademalady
parkra néző ablak a Cineworld előtt magasnyomású pumpával tisztogatják a kövicsempét a búgás rányom a bőrfotel karámszélére, valaki, valamit tesz, meg kell tennie, súrolnia kell a vállamat,
ma, valahogy túllesz rajta, maga mögött hagyja, átlép fele... csak sejteni, hogy a sötét háttér előtt, de nekem mégis hátulnak tűnve, A még sötétebb fák lombjai úgy dőlnek ide-oda a (széltől - unalmas), vagy valaki alul dülöngeti őket, a Vicces. ŐÚ
aki előtáncol, elővezeti a vágni való állatokat, ma sikoly nélkül, önként szerepelnek, a néma végtermékek, a fejsebből, amit a tagló lukasztott - láttál már, nyomában fekete kis kenukon, ahogyan a vízesés szerelmesei szoktak, legyek zúgnak alá, ez csak emlék, valahonnan, a köztemetőn át vezetett az ösvény, nem emlékszek, na cinikusan, kicsit sem

David Behrman munkait szeretnem megszerezni



David Behrman ~ Players with Circuits

 

 Glenn Branca: Lesson Nº 1 + The Ascension es ezt.

amugy semmi


akad nemi undor, na, illetve hm, nem sok, nem mondhatnam, hogy sok lenne, de tobb mint amit nem lehet kitapintani, a bor alatt, a hasfalon egy dudort kepez,
imalom.

Megérkezett a legújabb szerzeményem: Ligeti György: The Ligeti Project I.

Ligeti György zenéje frissebb, korszerűbb és érdekesebb minden általam ismert zenénél.

.........gyakorlatilag semmi sem tortenik, ma vicceltem es szkepticizmussal illettem magamat,
ez a barnahajú lány, ITT bennem, ez kellemetlenkedik, röhögök és a másik, a rétegesen öltözött senki NEM összekeveredett, összekeveredtek, egyre csak húzódik, a fonalat úgy tartja,
a zene csak ütöget, jazzes, giccses, fosütemű lélegeztetőgép
a, levegotlen iroda es a: Te kozepszerunek (mondanád), én nevetnék,
öveken lógó rusnya comb, ennyire jutottam.
alkalmatlan, de ritmusos, feltámasztom a lábaimat,
és elképzelem amint ez mégsem Ez.
hanem egy légy

nem nagyon volt ma reggel miről írnom, csak a megaláztatás ragacsa
nem tudni milyen ez az íz, minek írnám,
emlékszem, együtt ültünk teáink felett, azok ott füstölögtek, mi pedig? néztünk valamit,
ahogyan kell ELl a magasított asztalok tükrödőzéseit,
szobavirágok levelein alagút barázdákat,
mindenkinek megvan a sajat tüsszentési módszere, vannak akik énekelnek,
az ott szemben, ha mondja, érdekesen, számomra --- mozgatja hozzá a fejét, mint azok az indiai
táncosnők, akiket soha nem érinthetsz
z
  e
    r
      g
        e ugrás a sziklaszélen szellő álom, hogyha: kopp.
összekenek, satírozok -- mindent a múltban képzelek el, hogy azt a szürke színt kapjam,
amitől mindig megkopok én is, apró foszlányokban kavargok lefelé, csikorgó körmökkel az üvegtáblán, hóugrás,
amit ablaknak látok, ha S. hájas csuklója mentén elnézek,
egyvonalban, lépés ül lépés után,  félelmek sorai,
szörnyű egy csapat. mondhatni. egészen parány különvilág, mintha egy nő írna belőlem, kifelé tekinget,
ha érti is, nem meri megérteni, hogy micsoda, egy tárgy, melyet mindig utolsó helyre
sorolnak régi, jól ismert parancsok --- apa. kopaszodik, fogai mint öreg gereblye. éppúgy.
és ha már nincs más dolgom, várom, hogy megtörténjen az az aprósag ma is,
ami megment attól, hogy meg akarjon szűnni Ez, ahogyan kellene, ami a valóság,
de a trükk megengedi:
hazudjak.
éljek. ez ugyanaz.

Úgy tűnik, hogy öregszem, mert elkezdtem gyűjteni a számomra fontos zenéket - CD-n és hanglemezen. Ez egy siralmas mondat  szar en  js djfksl dlfjs dlkf     df az.
Most a lényeg: az első CD amit rendeltem György Kurtág: Musik für Streichinstrumente

gondolom, gondoltam. Azt nem szerettem volna leírni, hogy remekműről van szó, a Keller Quartett  előadásában, mert ez mintha természetes volna, pedig nem az, miért is lenne? Tehát előre-kivetített-elosztogatott közhelyek nélkül. Menjünk. Pikkelyes.

 ez a zene nagyszerű, mondhatni onmagaban tokeletes, annyira nem egyseges, de meg nem hallgattam meg elegszer, nem merek nagy ivu, oblos dolgokat leirni, de valószínűleg egy olyan alkotás, amit az ember az élete végéig ------------- életének különböző szakaszaiban mindig elő tud venni és újrahallgatni.

Mindig idegenkedtem a gyűjtögetéstől, bármiféle felhalmozástól, soha nem volt saját tulajdonom, sem ingatlan, sem jármű, sem semmi, valójában most sincs semmim, csak egy albérletem és néhány könyvem, de úgy érzem, hogy ideje leszokni az mp3 zenékről, mert elveszik általuk valami és nem csupán a minőség, mert mp3 helyett lehet más formában is zenét tárolni (pl. flac), ahol kevesebb a minőségbeli veszteség, de ahogy itt tartom a CD-t a kezemben, nézem a borítóját, olvasom a leírást, benne van Kurtág György életrajza három nyelven (német, angol, francia) - így olyan mint egy saját bejáratú kert. Tudom ez képzavaros, zavaros, nem illeszkedik sehová. Ez egy bogár, akkor az én bogaram lesz.
Rendeltem egy Radiohead albumot is, az OK Computert, bakeliten. Ez emlek, mikor erettsegiztem, akkortajt jelent meg es nagyon tetszett, de soha nem hallgattam meg a teljes albumot. Ez is megerkezett, es, valojaban: ez az első lemezem, fura, hogy van valamim, talán majd kidobom magammal együtt a szemétbe, pipacs ipacs ripacssnsns.

és már megrendeltem a következő zenéket (Górecki 3. szimfóniáját és Ligetitől egy általam eddig nem ismert munkát). És a Gong egy régi albumát. Tudom ez csak egy CD basszam meg, ldjfh s. 

maradok még 

1. Nem tudom, erlelodnek bennem a gondolatok. Hahaha. Mondaná valaki, idegen szájból, nem ismerős szájból. Tegnap költöztem. Az ott, ahová, a kilencedik albérletem a 4. országban, egészen kellemes, bár nem mindig tudom.
 2. Bekapcsoltam az ékezeteket és most így, talán vagy tán, ahogzan akarod - tehát, ha ékeyetekkel írok, akkor úgy érzem, hogy jobban értelek, lehetne benned több puhaság, mint a puffos dudorszerű cicák a rózsaszín háztetőkön, amikor a nyiladékokon át létrejött tiszta pillanatok három percnél tovább maradnak, trüll - vagy trüll szerű. Emlékszem a bogáncsokra, olyan színű, virágzataikra.
3. Mint mondtam. Alulírott. Apolitikus, de permanensen alkotja a szituációkat, édes játszma, életben tart - négy éves korunktól ugyanazok a körök és metszetek. Most megdöglök, vajon lesz ürítés közben? Kacagás a köldökből.
Kaptam egy új billentyűzetet, Jamestől. Koszos, de nem zavar, mert ha én adtam volna, akkor is ilyen piszkos lett volna, hiszen...egy billentyűzet egyúttal reggeliző asztalka is, olykor pedig váladékos tégely - ne játsszak ezzel, komolyságom iróniája legyen az a semmitmondó és üres gondolat, melyet kiérdemeletem. Magamfelől. Ajándékok.
Árulkodó, olyan önszöveg, hányok tőle.