képek, betűk

fura együtt élni valakivel 9 évig, előtte 4 év barátság, utána néma csend, egy mindennél boldogabb újrakezdés majd újra menekülés, fájdalom és elmúlás, ha rágondolok akkor csak sípolás van; kínos fütty;
amikor először beszéltünk 17 éves voltam, egy egész éjjelt átbeszélgettünk, utoljára 2 évvel ezelőtt szóltunk egymáshoz- most 33 éves vagyok; mindent elrontottunk amit csak lehetett.
kapillárisok, vércsengők,
nincs más csak közöny
és átlépés.
én nem tudtam elkezdeni a hazudozást, ő pedig talált valakit akinek a kedvéért megéri hazudni, hogy szaporodhasson, 40 éves korára legyen gyereke, van autója és elmennek nyáron a tengerhez 2 hétre.
én pedig egyedül vándorlok tovább és remeteként megfigyelem a csendet. fura utak. néma emlékek, melyekben mi magunk képsorait láthatjuk: ott ülünk, ott fekszünk, amott eszünk, ott együtt a domboldalban, labdázunk, 2 hetes túra, veszekedés az első albérletben 18 évesen; amott a messzi szigeten egy vicces póz; koncert, zene, millió közös könyv;
és elmúlunk mint minden. emlékestül. szerelmestül.
én 33 évesen 18 maradtam, ő pedig felnőtt és remélem végleg megszabadult a félelemtől, hogy nem fogadják be a hétköznapi és ostoba emberek