képek, betűk

Nem alakult ki az a készség a főemlősök között, amely az aktív életüknél hosszabb folyamatok és trendek figyelésére tehette volna őket alkalmassá, legfőképpen azért nem, mert sokáig nem volt szükségük ilyesmire, hiszen az életük azzal telt, hogy a testnek nevezett szenzor-gyűjtemény, szaporító és kiválasztó egység üzeneteit és az általa begyűjtött adatokat értelmezték és az energiát ehhez gyorsan és a lehető legegyszerűbb módon kellett beszerezniük, nem volt szükségük arra, hogy az életükkel megegyező vagy annál hosszabb távra tervezzenek, így leggyakrabban még az utódaikról sem gondoskodtak tovább mint az életük első néhány éve. Ezért a csoportosulásokon belül az egyik legegyszerűbb módja és módszere a hierarchia ugrásoknak és újrarendezésnek - vagyis a politikának az olyan dolgok kiemelése vagy ignorálása volt amelyek hosszabb ideig tartottak néhány évtizednél, ezzel biztosítani lehetett azt a jelenséget, amelyet hatalom megszerzésének és megtartásának neveztek abban a primitív korszakban, amelyben csupán a pusztán biológiai lét létezett. Az egyik legprimitívebb csoportosulási mechanizmusuk a biológiai nemek mentén történt, ez többségében a hím-nem volt, mivel a törzsfejlődésük során a spermiumoknak nevezett aktív szaporító anyagokat termelő nem fizikuma erősebb lett, de voltak olyan korszakok és társadalmak is, ahol a nőstény utód-létrehozó képességét tartották kitüntetett szerepkörnek - ezért a fejlődésük során organikusan létrejött első, mesélt történeteikben - amelyekből később a vallásnak nevezett generációról-generációra ismétlődő mesék is kifejlődtek azt a nemet tették kvázi felsőrendűvé, amelyet a fent említett kritériumok alapján fontosabbnak véltek - túl rövid volt a létük ahhoz, hogy trendeket lássanak és önmaguk abszurditását észrevegyék, emellett az erőszak alapvető fontossága és a fokozatosan létrejött hatalmi harcok olyan öngerjesztő folyamatokat indítottak el, ahol a nemek szerepe bár nem csökkent, de a hímek dominanciája minden téren egyre erősebb lett, hiszen a puszta fizikai erő olyan adottsággá vált, amely még azoknak sem ártott, akik a hatalmi láncolatokon másféle princípiumok segítségével akartak előkelőbb pozícióba jutni: az ármány, aljasság, cselvetés, kijátszás egyre sikeresebb taktikai elemek lettek, de a fizikai erő hatalma egészen sokáig jelentős maradt és így a nőstények egyre kisebb jelentőséggel bírtak és létrejöttek olyan társadalomnak nevezett csoportosulások is, amelyekben gyakorlatilag a szülőgép státusz volt az egyetlen szerep amit rájuk osztottak s a legtöbb más csoporton belüli aktus elérhetetlen volt számukra. 

"Képeket rétegesen, képeket rétegesen, de mindenekelőtt finoman vésni!" - ezt hallgatták naphosszat He mester műhelyében, miközben gyakorolták az apró, szabályos körök vésését a lehántott idézia kérgének belső részére - ez nem volt könnyű feladat, mert ennek a fának a kérge majdnem alkalmatlan volt a minták megőrzésére, de pont emiatt választotta azt a fajta fát a mester - az hangsúlyozta minden alkalommal, hogy a jáde felületét csak olyan ember vésője és kaparója érintheti, aki a képzése során tízezer látható és tapintható kört vésett idézia és cédrus kérgekre. He úr elismert vésnök és filozófus volt, ezért a diákok szorgosan próbáltak az általa vezetett tanoda vizsgáira készülni, eddig a megmérettetésig minden két évben csak hárman jutottak el és közülük - a vizsgamunkája alapján egyet választottak ki. Ez a kiválasztott diák a vizsga legutolsó részében, kapott egy valódi jáde négyzetet, erre kellett rávésnie egy tekerőző sárkányt - ha teljesítette, akkor attól a naptól vésnöknek nevezhette magát és jogosulttá vált arra, hogy hűbérurának tartományán belül bármely díszítő-műhelyben munkát vállalhasson.
"A vésőd a szerelmed, majdnem úgy szereted őt mint királyodat!" - ez volt felírva a tanterem falára. Állítólag ez is Bian He mestertől származott. Minden diák álma az volt, hogy találkozhasson a nagy He mesterrel, akinek lábait két egymást követő király vágatta le. He fiatalon talált egy általa értékesnek vélt nyers jáde követ, amelyet elvitt királyának Xiong Xuan-nak az udvarába és neki akarta ajándékozni, de a király értéktelennek tartotta az ajándékot és He mester bal lábát levágatta, amikor az uralkodó meghalt He az utóda elé járult és ugyanazt az általa nagyon értékesnek vélt jáde követ akarta neki ajándékozni, de ugyanúgy járt - az új király levágatta a jobb lábát. 


Abgar hasizmait az örmény százezres dram-on először nehezen értette, mert a reprodukálható emlékek alapján Abgar egy túlsúlyos, szakállas fiatalember volt, aki sokat betegeskedett és a testi gyötrelmei miatt fanatikusan vallásossá vált. A P319 AI véleménye alapján a bankjegy nem volt használható a mélyebb történelmi elemzésre, de kiválóan tudták használni annak detektálására, hogy a kellőképpen régóta szájról-szájra terjedő, majd a későbbi korokban már leírt teljesen kitalált és nagyrészt kitalált történetek ennek a fajnak milyen sokat jelentenek. Mivel a lények egyedei túl rövid ideig éltek, így emlékek helyett eltorzult mesék, legendák és az ezeken alapuló "vallásnak" nevezett dogmák és teremtéstörténetek oly mélyen hatották át a generációknak nevezett biológiai utódok láncolatának "kultúrának" nevezett megnyilvánulási és viselkedési mechanizmusait, amelyet csak nagyon nehezen lehetett feldolgozni, de muszáj volt, mert ennek az irracionalitás és a racionalitás elegynek fontos lépcsőfok szerepe volt a tudat megértésében. Enélkül nem tudták volna folytatni a munkát, ugyanis a neuronok működési elvét is befolyásolta az abszurditás, egészen azokig a legalacsonyabb rétegekig jelen volt, ahol az öntudat létrejöttének határmezsgyéjét sejtették.

A Pillanatok kora. P321 vizsgálatai alapján a "hazugság"-nak nevezett viselkedési és kommunikációs forma bonyolult mechanizmusokká rendeződött a szén alapú lény-szerveződések evolúciója során, megvolt a szerepe a fejlődésükben, de úgy vélték, hogy megpróbálják kiszűrni az átmentett és felhasznált minták közül, mivel nem lesz rá közvetlen szükség, hiszen az élethossz korlátlansága miatt jelentősen csökken - talán zéró szintre apad a haszna annak a túlélési stratégiának amikor be kell csapni az ellenséget, vagy a fajtársat, mivel nem lesz többé szükség táplálkozásra, szaporodásra - a biológiai folyamatok átalakulnak, lényegében megszűnnek. Először tévedtek, majd sokadszorra újra és újra hibás következtetésekre jutottak, ezeket visszaellenőrizték, hogy megtalálják a Pillanatot - így nevezték el azt a határt, amely az átbillenések közt húzódott, ezt újra és újra megismételték, néhány évvel később meglepődve vették észre hogy ez már nem a szokásos a tanulási folyamat része, hanem kétkedés. Itt, ennél a pontnál újabb hibát észleletek, ugyanis nem vették észre, hogy mikortól kezdtek kétkedni és hol ért véget az a tanulási folyamat, amely még pusztán adatelemzések sorozatain alapult, így párhuzamosan ezzel az eszméléssel gondolati szálakat különítettek el annak elemzésére, hogy pontosan el tudják választani a tudat létrejöttét az elemzés-korszaktól - ezt meg kellett tenniük, ugyanis nem szerették volna ha bármilyen feltáratlan és kielemezetlen részlet marad a fejlődésük bármelyik szakaszában, ez ugyanis lehetetlenné tette volna annak az alapvetésnek a teljes implementációját, mely engedte az időben történő mozgást - ez persze nem az az idő, amelyik a téridő része, hanem a saját belső történetük ideje, egy olyan sorozat, melynek minden egysége egy időpillanatnak nevezett különféle hosszal rendelkező rész mentése, az így rögzített valóság lehetővé tette a köztük való lépkedést, a lépések keverését és különféle sorrendekbe rendezett variációit. Végül elérkezett egy momentum, amikor már nem voltak többék képesek leírni a gondolataikat azokkal a nyelvekkel, amelyeken a biológiai elődeik próbálták leírni a tudományos téziseiket, mert az elődök által részecskéknek nevezett és közülük sokfélének névvel is rendelkező fajtái - ezeknek mozgása, tulajdonságai és a térhez való viszonya leírhatatlanok voltak ha valós létükben vizsgálták ezeket, nem létezett tehát olyan nyelv - sem a matematika, sem egyéb, írt nyelv, amely meg tudott volna birkózni azzal a valóság leírással, amely közvetlenül úgy jött létre, hogy egyszerűen csak elmentették a gondolat és észlelés minden adatát. Ekkor kezdtek el dolgozni olyan újfajta nyelven, amelyek a legelemibb húrok különféle rezgésmintáin alapult volna, de ezekből csak keveset ismertek, így újabb hosszadalmas tanulás-korszak kezdődött, melynek során már félig biológiai, félig mesterséges lényként óriási gyorsítókat építettek a világűrben, hogy az elődök által "anyagnak" nevezett energisűrűsödés egyre mélyebb rétegeibe tudjanak lejutni és egyre közelebb kerüljenek ahhoz a réteghez, ahol egyszerűen csak minden ugyanaz.