képek, betűk

csak a párnákat figyelem,
fehér hómezők hajszálakkal
bevésett pólyakéreg, szeletelt főldfok,
a jelenések könyve egy ferdén bekötött
sárdarabka előtt térdel, talán kielégít,
odabent van kívül minden, csetlek
és elbuktam, üdvözlégy redőny,
mögötted a pofája valaki-nek
alakváltó örvényszájú az égalja
haloványszürke közelképe benyomás,
előttünk terpeszállásban ürítő
képgépek kopácsolása megköti
a rigók véletlenbarna lábszárát,
vélek rólad, mely lehet itthagyott
búd, eltökéletlen perceim szívmegállt
borzas veteményese, öled valójában,
ha lehet így nevezni a nemi szerved,
amennyiben túl leszünk ezen,
gyötrelem valék hozadékunkban,
gyalogvást hagytam magunkba
hajlani azt hajlékunkban, véges
álmot, hajtogatott maradék embert,
fekélyes fehérség-szél, ahogyan
néztelek a vánkosodon. A fogaid
mosolyba rakódtak dominósorban,
párduc lettél melegítő mintázatban,
egy újraköltött isten haragja,
alvadt parázs vagy vakkantás
csak erszkedj a félig emészetett
hasamban. Kátrány hajadat
figyelem, a mobilod félhomályt
világít az arcodra, susognék
ha lehetne még marék, szororsan
ne maradjon semmi fontos
ebben a derűs pokolban, mely
csecsnyalótól a félhalottig
akaratvezérelt és csakis ebben
a parancsolatban létező,
kicsit ordenáré, dfgsdgsgsdgs dfsáéldf
kéretlen boy, yeahboy, valahol
szomszéd, talán a felső
aprókat zörren ahogyan elgurult,
ennyire értelmetlen szóekék,
a szemetesek kinézik a leg
világosabb hamvas holdat az
égről és megerőszakolják, egy
fekete árny a szekrényből, még
gyerekkorból maradva, beleket
eszik reggelire. hűsítő halálritmus,
tornáztunk rá, elhanyagolt
szülés, véres petéket ellett
a három márványcombú déda,
látomása van a póknak a sarokban,
porszívócső végzetről, egyenként
leszakadó lábakról, nézek rá,
meg kellene menteni, újra
a párnáidon sétálok, havazik,
ezerkilenczsáznyolcvanhét van
öcsém szőke tincse kikandikál
a sapkája alól, minden hófehér
körülöttünk, a kert végi
akác-sor szürke kolduscsoportra
emlékeztet, nagy pelyhekben,
felnézek az utcai lámpára,
narancssárga körben narancssárga
hóvállak, a hólapátok hangja,
vastagabb ha fából van, fémesen
visongó ha lapát, íze van
a levegőnek. másik világ,
másik világ, így ringtam
alaktalanná a jelen élkgj él7
égető szemeit. A tányérra
cseppenő vizet, és a vágyat,
hogy egy ugrással befejezett
tény legyen minden, ami
eddig volt, vagy úgy hittem.
hogy van.