képek, betűk

két nap múlva 36. lejárt a bérletem. fáj a szemem. ma még eső, péntektől két napig nap. zóna lófarok. széles a csípője, meglepő a szemfesték. lenéznek a dadogás miatt, gyógyító kellene, mint a Mirror első képkockáin. emlékszel. én nem emlékszek. féltem a csipesztől a könyvborítón, jobban mint a nőktől. működik a toronyóra a parkoló mellett - mintha egy nagy pókné vászonköntösben szeméremcsontját előrenyomva tátog és így ölelgetné - és íííígy bökdösi a kedves, "vikyyy" --- ezt hallgatom egész nap és a viky nevű bodros hajú, közőpkorú nő, csúnya kéz-bőrrel megáldva, vihogva adja a parancsokat, néha visítva kiröhög valakit - megteheti, a szent Vezető, aki az érték-kínálat görbéje alapján feletted áll és ha akarja rásszarik a mellkasodra és a lapos, csontos picsájával szét is keni egészen az álladig, hogy AAAAAAAAAAAAAAAAA képzelegj, rosszakat -- "ez a biznisz", mint a hevimetál -- mint a Lepke a kínai költő baromságai közt, aki rádlátott a hegycsúcsról - ő, maga szerint legalábbis, most biztosan összeszerelő munkás és az ő mellét is szarral kenegeti valaki --- "lelke van" - sorolja ez előtt, rálátni, mert még lombtalanok a fák. hygienické vreckovky. csak várni kell és nagy valószínűséggel megtörténik újra, csak várni, várni. azt írja az "Saas manager", hogy benézett aszekrény mögé és összeszarta magát félelmében, csak így, semmit nem mesélt a körülményekről, gonoltam érezte, hogy nem érdekel. néhányan azt írták a halotti bizonyítványuk fejlécébe, hogy a diktatúra jó minőségi szűrő, "mert felfogja a sok mocskot, szennyet és csak a kevéske tiszta víz csepeg le a piros pettyes bögrécskébe" - kuncogja k., nem tudom mennyire komoly, én buta vagyok az efféle fsadfasdfasdfasd, csipp-csepp, öt csepp meg tíz, huszonkét kiállítás percenként, pr. növeli a harci kedvet, a rokonok "babáznak" - haragszom erre a kifejezésre, illetve nem haragszok, csak megrémít, mint a péniszpumpa, vagy a lúzer..dfffjkf, nemhogy basznának rá - lassan haldoklunk -- a rózsaszín jégkunyhó előtt görgünk a hófútta sivatag véres csíkokból ragadozó cinegét fest nsnsnsn enes enes, ez nem gyászjelentés, nem jóslás. csak elnéztem a sarkvidékek irányába, az északi fény tánca, sem, ahogy soha. nem mond semmit.



Joanne Greenbaum, untitled, 2006, oil on linen, 19 x 16 in, 48.3 x 40.6 cm (URL URL)



lantos akarsz lenni.

hárfás, tangában.

billentyűzet mentes.

Sandra Vásquez de la Horra, Entre el cielo y la tierra (Between heaven and earth), 2012, graphite on



paper, wax

weweqw.