ilyeneket ír álmában: "nyomasztó egy nap ez, olyan igazán kibaszott. reggel odacsuktam magam a nem működő lift ajtajával, megbotlottam a lépcsőn és álmos is vagyok. egy galamb leszarta az ablakot a nappaliban és valószínűleg a faszom sem áll fel. mi lesz így a világgal? hétfőn állásinterjú, még el kell küldenem két darab jelentkezést és meg kell próbálnom hétköznapi pózokkal és játszmákkal álcázni magamat, mintha normális lennék, csak közben meg leginkább meztelenül ugrálnék az utcán mint egy dzsudi és közben szarnék és két marokkal dobálnám a fossal az embereket a buszmegállóban, kicsit frusztráló, hogy nem tehetem meg. "Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk." - mondja j. és közben tüzet kér a voros foltokkal hintett nyaku notol a "please stub here" tabla mellett alvaro, alvaro - keszenleti mento parkolt a haz mogott, valami ven picsat cibalt a ket zold ruhas, biztos partiba akartak dobni a zihalo ven kurvat, de az is lehet, hogy a korhazba viszik, hogy az orvosoke lehessen a rozogáné dimbes mócsingos furingocskája. j. elfordul a parktól és közvetlenül hozzám próbál beszélni, de csak azt látja, hogy röhögök rá az üvegfal mögül, semmi, ez semmi - napocska korai csirkére emlékeztető, pihepuha mellszőrzetéhez és 13 és fél perces erek ciójá hoz képest, márha méred, mert mérni tudni kell, nem lehet másképpen, mert arányainkat és metodológiánkat összekeverve a meteorológiával, És jőn: a hígfost akkor szétteríti a szél és megvalósult az álma, egyszer végre: mondhatni, szerencséje valék, odamenvén a pultoslányhoz, öklével a mellei közé öklözék, hogy ez kedves, ottan öklendjék, tegnapi vecsernyéjén rángódva, a mallék aprópénzét nyújtván felé, odakúsz-vén a vén újabb bölcsességeket mond arról. "ha Adolfgecó élne, nagyon boldog lenne ha látná a mai európát, mert megvalósult az álma" - mondja j. és elnyomja a csikket a baloldali mentős belső combján, ne kérdezd hogy került oda, egészen érzi a szájában a ruhaszövet ízét, annyira és oly gyakran. És j. elindul, de láta egy embert ülni ama helyen, a kinek Sáté volt a neve, és így tovább megy, teljesen érdektelen, teljesen lényegtelen."
nem szeretem, hiszen nem lelegzik, olyan, mintha egy duhos tinedzsernek nem sikerulne az elso maszturbacioja es ez egy eleten at fajlalna, ahelyett, hogy megprobalna ujra, vagy elkepzelem, ahogyan egyszer megtortent.
Charles Harlan: Cave, through
Mary Beth Edelson munkait neztem
egyik harmonikus
a masik utkozteti a harmoniat
a harmadik ujragyartja
a negyedik elsopri
a folyamat a harmonia?
vagy maga a targy,
vagy maga a maga targya - es ez?
esik az eso. mondtam, ez egy kibaszott nap.
No comments:
Post a Comment