egyszerű. rég történtek -> "a szimbolikus logika mint az üresség jele" - meséli. ma egy kicsit emlékeztem, időben visszafelé, a gyerekkorról írni? álságos, torz és túl direkt lehet, mintha egy pajkos kampó húzná kifelé a beleket; hasonlok, zárok. a Törpék félelmetesek, a kutyák kedvesek, lásd alább Voltaire-t: azt állítják ő olyan. nem számít, hogy mit írt: akkor is olyan, mert így kell lennie. "vagy én, vagy más." érdekes, ahogyan és amiért ketreceket gyártanak, illetve, amiképpen(sic, fuck) a ketrecek gyártódnak - legtöbb esetben nincs valódi (X: 10-1 = 9). megismerés, csupán egy ketrec kiterjesztése (?) (fentebbről átvéve) Voltaire ilyen (lehetséges világok) (és ez a legjobbik mind közül) (Candide), Schopenhauer: ez a lehetséges világok legrosszabbika" -- ezeket állítják kettejükről, úgy általában, még az egyetemeken is -- summa: ezt tanítják róluk, miközben 100 ember ha olvasta őket (nem számszerűleg inkább az arány). ennyi egy élet munkája: szlogenek, ketrecek, álesszencia; "nem vagyok koextenzív" - sikoltozza, miközben vagdossa magát.
nem maradt túl sok nyálam, a szájszegletem száraz ráncként fut egészen oldalra, hogy zsíros kenderkötélben végződjön egy radiátorcsövön átfűzve, a díszes kabátszöveten halványkék erek - léteznek olyan vékony bőrű emberek - mintha füzetborítók lennének, mindent látni, ahogyan kanyarognak a vénák, kapillárisok - itt (ahol vagyok, Nagy-Britannia) nem kell tartoznom (oda,ide,sehová - csak önmagáért a semmiért), azt mondom: friss levegő beáramlása, duzzadás az idegen tárgyak reszketésétől; éden, amit nem odabent növesztettem, hanem kívülről-befelé, ellentétben azzal amit hiszel (ez tömény hit, már majdnem vallás - ideje rókáznunk, én leszek a tál mellé, hogy kinyalhassam) --- idegen test; a nyelőcsövön keresztül. a hit mögé bújva, gyilkol, gyűlöl és vért kíván, közben a szeretetről és lélekről pofázik. gyógyszer fából, gyökérből, egy megváltó faszából - a maradék emlékeken pedig(?) jó mosolyogni - az STM és törlése, nem akarok tudni rólatok, egy csákánnyal vagy bunkósbottal; amennyiben lehet - i. emléke is elmúlt, 5 évig múlt, nem volt sietős a halála, emlék I.:séták a faluszéli sineken, a tizenegy órás tehervonat, a mennyezetre feldobott és odatapad gyufaszálak (gyufa, benyálazva, meggyújtva és feldobva a plafonba, hátulról szex, szőrökön keresztül -- gyerekkormban ámultam a csüngő (Tény: baszódj meg, takarodj) gyufaszálakon a pisiszagú váróteremben) az ágak közt áttetsző, piciny foltokból összerakódott tábortűz, megakadályozom az emlékezést (mert az emlékekből történet van, a történetből pedig művészet lehet, ami elkerülendő) (nincs fájdalom, önsajnálat, ábrándozás, kegyelem, okosság, tudás) (odatalálsz) (öncélű, skolasztikus cuppogás) (hogy a bekerített vadállat, hogy nem is létezik) (olyan szánalmas, mint amikor valaki úgy ír verset, hogy az odaillő szavakat finoman rakosgatva - mert ezekből lesz majd a hatás; megsimogatják a fejét: "szépen bánsz a szavakkal", "majdnem éreztem valamit" --- újra kábítószer kell, mindegy mi, csak ne lássam ezeket a hernyó arcokat a csápokkal, a kórházi ágyakon lerakják a petéiket, zümmögnek és búgnak: az önzést szeretetnek hívják és krákognak zavarukban, majd megtámadnak egy baltával, ha rámutatsz erre.
miből lesz Arra emlékeztető sor, mely már ezerszer visszaadta azt az érzést, amit minden malac és patkány ( mert ) (lehetnél itt) képes érezni ha megcsiklandozzák, vagy gyomorbarúgják) (csak nézem) (barna-négyzetek a függönyön) - "olyan emberi" - mondja a barma.
tegnap jutott eszembe, hogy gyerekkoromban sebeket és véraláfutásokat csináltam magamnak, erősen ütögettem az öklömmel a combjaim külső felét - a fájdalom volt a lényeg, ha most felnőtt fejjel megütöm ugyanúgy és ugyanott - újra érzem.
i. meséli:(Adler olvasása jótékonyan hatott a felismerés és az öngyógyítás korai szakaszaira, Freud állkapocs-rákja megrémísztett, Jungról nincs véleményem - ellenben leginkább sajnálom amiatt, hogy azt hitte: van lélek; i. röhög., én kacagok) - és elfordulunk. i. mostanában egy német nyelvű iskolában tanít és gyereket akar szülni - már-már görcsösen; talán az ellés lenne jobb szó. 36 éves, ideje lenne a hétköznapiság állarcát felhúzni, médiahír: "bár 15 év múlva mindenki megdöglik, de azért csak szaporodj."
az ökleim csúcsát, a kidudorodó csontokon a bőrt körömmel böködtem (ez már később volt azt hiszem) (puberta) - egészen sűrűn és kitartóan kellett csinálnom, hogy apró, majd egyre nagyobb sebek keletkezzenek, amikből 3-4 nap múlva gennyet lehet kipréselni, felszakítani a sebeket titokban, [átfogják egymást] hogy az oldalra fésült hajú (fotón, öcsémmel és tortával, 4 gyertya van beleszúrva) (makkos ingemben) (öccs anyu ölében, mennyire fiatal még minden azon a fotón, már rég láttam) (a képeket), okos és jó tanuló lehessek ---- és az ínyemet is, körömmel karcolgattam és a nyelvemmel piszkáltam, hogy sebes legyen, itt is az volt a lényeg, hogy genny keletkezzen, [szerettem ha kifakad, ha ki lehet szívni belőle a nedvet] [gyümölcs] - emlékszem, még két tejfogamat is ki kellett húzni emiatt, a fogorvosnő nem értette a gennyedző lyukakat az ínyemen. bűzlött a szám tőle. jól esett a bűzöm. utána abbahagytam.
egy felnőtt semmit nem foghat már a szüleire (mondja E., ő tudja, hiszen sikeres, erős és tudatos. küldetése van.), ma már nincs értelme bűnöket, anomáliákat, motívumokat keresgélnem - a felszín alatt; gyermekkoromban horgásztam is és bújócskáztam is - falu, faluszél, erdő, gabonaföldek. semmi ami zavaró, semmi amit látni kellene.
sikerek. "ma már az önbántás sem érdekel" - mondaná aki vigaszra vágyódik, "minek érezni bármit is?" - kérdezné valaki, aki nem tud okosan kérdezni (talán, talán, talán), hiszen az érzések megkerülhetetlenül megszületnek, elvezetni, mondjuk: húgylevet (neked gyümölcslé kóros fittyegő, fitymáló kedves) préselni belőlük/belőlem - perverzió, de nem nehéz, az érzelem nélküli hős mítosza, talán pszichopátiához vezet, talán csak neurózishoz {kérném magamnak az érzéseket} - ott egy könnycsepp (csücsöri szájjal gépelem), a félelem és a csend megóv és gyógyítja az időt - nem fordítva, az elmúlás és idő (Plancknak hiszek tavalytól - jövő tavaszig). a jó módszer tőlünk függ, lényeg, hogy egészségesnek látszódj, akkor mindenki megnyugszik és nem kell letépned a bőrt a pofádról - továbbra sem érezni semmit. lassan mennem kell, Stockportba utazok. szeretem azt a várost. Marx is élt itt egy ideig.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 30 November 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2010
(78)
-
▼
November
(6)
- egyszerű. rég történtek -> "a szimbolikus logika m...
- Derridától újraolvasok. (Actio in distans). Nietzs...
- nem történik semmi {látás hallás} olyan esemény, a...
- több mint másfél éve festettem utoljára, mert ninc...
- tetszettős, tetszett-; szeretem [07:53] Tina Berni...
- mellékes. készültek vázlataim, festeni nem tudok, ...
-
▼
November
(6)
No comments:
Post a Comment