képek, betűk

Szerintem a "jóság" mint olyan, csakis a saját hasznot nem néző, önfeláldozó és önzetlen viselkedésből fakadhat, minden más csak képmutatás és önzés, a háborús visszaemlékezések történeteit kutatva döbbentem rá erre, hiszen egy háborúban amikor valakinek lehetősége nyílt például egy korlátlan hatalom gyakorlására egy másik ember felett akkor vagy megalázta, meggyilkolta - még akkor is ha 2 napja még "jó" szomszédok voltak, vagy nagyon ritka esetben emberként viselkedett, nyilván 2 nappal azelőtt is gyűlölte a másikat, de nem volt felette hatalma, ezért esetleg nap mint nap beszéltek, köszöntek egymásnak...

Nem gondolom, hogy ma jobbak lennének az emberek - sőt, nem is tudom mit gondoljak, csak rettegek tőlük.

Legjobb lenne némának maradni és elvonultan élni az emberek világától, nem venni részt semmiben, mert még a kérdéseik nagy része is hazug.

Felesleges gondolatsorok. Néha szeretem Budapestet, leginkább a háztetőket, de legtöbbször tehernek érzem a benne való lét szinte minden mozzanatát, mert itt nyoma sincs semminek amire vágynék, nincs semmi újító szellem, semmi nyitott, erőteljesen vagy pimaszul friss gondolat - csak dohos, korhadt és kellemetlen emlékektől nyomasztó utcák, szürke emberek, szomorú arcok és tarka, olcsó bazári jelleg; a középszer cinikus diadala úgy ül ezen a városon mint valami dölyfös úr.