nem sokan tudják, vagy sokan tudják - kit izgat? hogy Manchester volt a központja az olyan mozgalmaknak, amelyek az emberek szabadságáért, egyenjoguságáért küzdöttek, például a szüfrazsett-mozgalom is itt alakult meg 1903 október 10.-én, a szüfrazsettek története jóval korábbra tehető, hiszen már 1872-ben a nők szavazati jogáért küzdöttek, az 1900-as évek elején már jelen voltak Ausztráliában is, ahol például az őslakosok (nem csak a nők!) jogaiért is próbáltak tenni.
Többek között ezért is jó itt élni(jó? seholsejó!), mert itt tényleg együtt van a jelenkori avantgárd és a valamikori avantgárd (blablabla); és ez utóbbiak közül több egyenesen innen indult [micsoda iskolás duma], vagy része volt abban, hogy az lett belőle ami (most az mindegy, hogy ezt hogyan ítélik meg - leszarom) - a "valamikori" is olyan formában, ami akkor és ott született (ez azért fontos, mert több nyom maradt(hatott) volna utánuk (épületek, terek, romok, dokumentumok stb.), elvileg - a gyakorlatban azonban, az itt élők, többségükben nem nagyon törődnek a múltjukkal - ez sajnálatos? ahogy vesszük?), nem pedig valahonnét odaszivárgott, huszadkézből, több évvel az eredeti áramlatok (szellentés áramlat?) létrejötte után (például, ami ma avantgárdnak számít nyugaton (hogy mi a "nyugat" az mindig függ attól, hogy miként határozom meg magam, én a szerencsétlen ká-európai menekült?), az Magyarországon mondjuk kb. 10 év múlva lesz jelen, habár ez az internet terjedésével felgyorsult és néha gyorsabban (is) megtörténik - látszólag, de az internet ma már nem nagyon nevezhető avantgárdnak (önmagában, de néhány szolgáltatás ami rajta műkszik, az igen, nyilván), inkább kommersz és gagyi - de nem minden - ahogy az előbb utaltam reája (rája, polip stb.)). Itt nem késik semmi, szinte azonnal jelen van, beszivárog - jó, rossz, vicces, szánalmas - mindegy, sokféle - válogatni kell. Ez persze nem mindenre igaz, a képzőművészet például siralmas Manchesterben, pedig elvileg van itt képzőművészeti egyetem is, de sem jó galériák, sem igazán jó múzeumok nincsenek. Szal, ez a része nem túl kiemelkedő - ez zavaró. Ami a politikát illeti, ott sokkal "forróbb" a helyezt... Ha a múltat nézem, akkor lehetne írni még pl. a peterloo-i mészárlásról, ami szintén itt volt, Manchesterben, 1819. augusztus 16.-án, ahol a kormány ellenes tüntetők közé lőttek, 11 ember meghalt és több százan megsebesültek, lőttek gyerekekre és nőkre is. Ennek később jelentős hatása lett a fent említett mozgalmak létrejöttére és irányvonalaira. Lalala. Említhetném még a chartista mozgalmakat is, vagy a kommunizmust, vagy később a 20.-ik század hetvenes éveiben a punkot, a különféle arab avantgárd zenei kísérleteket, a Joy Division jelenséget, azt mondjuk sokan tudják, hogy az Oasis manchesteri "banda", de azt már kevesebben, hogy pl. a Bee Gees is itt alakult stb. stb., fú de hosszú lett, itt több mint száz féle etnikum él egymás mellett, jól, rosszul, nagyon sok a munkás és a diák, több tízezer egyetemista van itt, pedig nem is nagy város. ennyi minden egy helyen, zsúfoltság?
jó itt képzőművésznek lenni, főleg úgy ha nem is vagy az, csak elhiteted magaddal? Manapság a szélsőjobb az avantgárd...az UKIP is erősen nyomul, nem tartozik szorosan a témához csak ma épp azon nevettem, hogy Nigel Farage dédszülei német bevándorlók voltak, akik a 19. században érzektek Londonba. Muhaha. Lehet, hogy 100 év múlva az én dédunokám majd épp ilyen idegengyűlölő, hazug és ostoba alak lesz? Érdekes...

a jelent nagyon nehéz elfogadni, de még mindig jobb mint a múltban keresni valamiféle megnyugtató, stabil pontokat, ott sem volt, soha nem volt, a barlangban sem volt, amíg ebben a biológiai formában létezünk, addig talán soha nem is lesz könnyű (nincs) a jelenben létezni, talán a védekezés miatt, mert itt minden túl közeli, túl fárasztó, ez épp olyan mintha szednénk valami kábítószert, képzelgés, bódultság, szédülés - nincs ezzel baj, menekülni jó, nem kell elhinni azokat a marhaságokat, hogy a harc kívánatos és a túlélés az első, valakinek igen, valakinek nem, ami általános érvényű akar lenni, az majdnem biztos, hogy butaság: ezzel most cáfolom magam, vagy nem - akkor csak magamra értve, amit én általánosnak hittem, az mind butaság volt, de lehet, hogy egyszer rám mosolyog a szerencse és kitalálok valami fontosat és általánosat. 

ma elkezdtem egy új grafika sorozatot, nagyon kicsi méretűek, mert nem akarom, hogy ha költözök másik albérletbe, akkor cipelnem kelljen őket? valami ilyesmi oka van, valami prózai. 

David Bates, Oleander I, 1994

Ernesto Neto, Humanoide , 2001

Richard Artschwager, Piano, 1965

Dan Colen, Rama Lama Ding Dong, 2006

Justin Adian, Gallup, 2011

Paweł Althamer, The Cardinal, 1991, photo courtesy of the artist

Geta Brătescu, Drawings with the Eyes Closed, 2006

Zsuzsi Flohr, The way between Zee and Zed via shadows –
A “Wisdom of Love”-story –, 2013

Keveset aludtam, elmentem futni, nem gondolkodni. Lalala. Zöld mate tea, combrázkódás. Idegesség.
Zsuzsi Flohr és Mihuț Boșcu Kafchin munkái New Yorkban? Valamit olvastam erről, valahol. Punk is dead. de Kurvára és soha nem is volt más. Ez meg kit izgat, száll a pelyhes... Egy képen egyáltalán nincs minden részletnek jelentősége, de bárminek bármit lehet adni és el lehet játszani velük, itt van az asztalom például, rajta a tárgyakkal, igazi művészet, bármelyik tárgy története, formája és esztétikájának más részletei lehetnének egy-egy gondolat kiinduló pontjai, ahogy egy kisgyerek játszik a hátsó udvarban - ez a lényeg? alváshiányos napok. 

Corey Arnold, Fish Work Europe

Ніна Мурашкіна (Nina Murashkina) work

Karin Frank, Craniopagus, 2013

Adou, Besieged, Inner Mongolia, 2009

Karl Wirsum, Only Nickles for Knuckles - Take Them Away, 2013

Azt hiszem holnap átnézem az életrajzomat és frissítem. Úgy döntöttem, hogy elkezdek állásokat keresgélni Kanadában, mert elegem van Európából. Ez a kontinenes javíthatatlan - felháborítóan soviniszta, nacionalista és újra előjönnek azok az ostobaságok, amikről sokan azt gondolták, hogy már kinőtte őket ez a szánalmas kontines...micsoda illúzió volt!
Itt, Nagy-Britanniában sem érzem magam jól, elegem van a hátrányos megkülönböztetésekből - tudni kell, hogy ezek nem engem érnek, én elvagyok, mert én nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben. Ezek az ismerőseimmel történnek, tőlük hallom, olyanoktól, akik kétkezi munkások: gyári munkások, takarítók stb. - gusztustalan az, ahogyan az itteni politika megbélyegzi a közép-európai embereket, egy kalap alá véve mindenkit. Szinte hihetelen, hogy a munkahelyek egy jelentős hányadában teljesen természetes és már szinte intézményesült a kelet-európaiak kihasználása, túldolgoztatása, jogainak csorbítása - megalázzák őket ahol csak lehet és emellett még a brit politikusok egy jelentős része is őket teszi meg bűnbaknak, például amiatt, hogy a brit munkavállalók nem jutnak munkához - ami hazugság, úgy ahogy van.
A kelet-európaiak lettek Nagy-Britannia aktuális bűnbakjai (vajon mikor lesznek pogromok elllenük? vagy felvonulások? ), szinte mindenféle érdekképvislet nélkül élnek ezek az emberek, tetszőlegesen lehet őket szidalmazni, igazságtalanul vádolni és percnyi politikai előnyökért mocskolni. Baszátok meg! Amint lehet irány Kanada, elhúzok ebből a gusztustalan, képmutató országból, ahol nyugodtan lehetne hitlerbajuszt rajzolni a miniszterelnöknek és még sok más politikusnak, az Union Jackre pedig lassan rávarrhatják a szvasztikát...

Jorge Gonzales San Miguel's work

Keith Sonnier, Cycladic Extrusion II, 1988

Peter Sutherland, A Hippie Borrowed My Car, 2013

Miguel Ângelo Rocha, Against the Wall.
Towards the Rear, 2007-2008

Noam Rappaport, Untitled #5, 2010

Végre összegyűjtötték Leonor Fini munkáit egy weboldalon, emlékszem évekkel ezelőtt még csak nagy nehezen lehetett a megtalálni az alkotásait az interneten - ami meg nincs online archívumokban, nyilvánosan, az nem ér szinte semmit, mert mit ér manapság a bezárt, ládákban tárolt tudsanyag, amihez csak néhány kiváltságos ember fér hozzá? Érdemes átnézni az online gyűjteményt, mert Leonor Fini nagyon fontos művész, aki a médiasztárnak nevezhető, kortárs művésztársai mellett, sajnos eléggé mellőzöttnek számít. És bár a munkáinak a minősége nem kiegyensúlyozott, vagyis vannak jobb és rosszabb képei (kinek nem?) a portréin pedig kifejezetten zavaró - számomra legalábbis - Van Gogh hatása, főleg ami a beállításokat illeti. A későbbi portréin pedig Picasso színhasználatának a hatása tűnik fel (szerintem), valami miatt nem sikerült, illetve csak ritkán sikerült a saját, önálló stílusában létrehoznia egy-egy képet. De ez nem baj, így legalább látszódik a fejlődés iszonyúan nehéz folyamata? Én nagyon szeretem a munkáit, oké, de én mindent szeretek ami képzőművészet, úgyhogy ez nem számít.

Megnéztem egy galéria művészeit, tizenhárom művészt, végignéztem a munkáikat online és az volt a benyomásom, hogy egyetlen ember készítette ezeket a munkákat, a tizenhárom név helyett kiírhatták volna, hogy a "művész" és link a munkákra. A fertőtlenítettnek tűnő - kórokozó mentes, hófehér falak távolságtartó tereket képeztek, (ez itt kérem a Gondolat Háza) és az egyforma koncepció érdekes dolgokra képes, például egy új szuperlény létrehozására, aki minden igénynek képes megfelelni és olyan tárgyakat tud létrehozni, amelyek könnyen bemutathatóak a célközönségnek és eladhatóak a vásárlóknak. Itt valami nagyon összekeveredett, valami nagyon eltávolodott és olyasmivé alakult át, ami csak önmagáért van (önmaga hasznáért, önmaga önmagaságában önmagázóan önmagázó?) - azt nem tudom, hogy ez jó-e, vagy sem. Csak leírtam amit gondoltam.

Marlie Mul, Puddle (Black Disposable), 2013

Jonas Burgert, Lebendversuch, 2005

Yinka Shonibare, Planets in My Head, Music, 2012

Pipilotti Rist, Lap Lamp, 2006

Bill Violától utoljára a Trisztán és Izoldához készített videóit láttam, gondoltam utánanézek, hogy azóta mit hozott össze, mert a fent említett munkája számomra nagy csalódás volt. Azt hiszem, hogy semmi jót nem tudnék írni az utolsó 10 évben készült munkáiról, így inkább nem írok semmit, akit érdekel a jútubon talál egy csomó részletet a munkáiból.

Tisch Abelow, Untitled, 2012

Carolee Schneemann, Vulva's Morphia, 1995

Lynn Hershman Leeson, Caged Woman. 1965

Carolee Schneemann életrajzát olvasgattam, mostanság épp nem foglalkoznak vele, talán mert az a fajta művészet amit ő csinál jelenleg nem érdekes, vagy helyesebben szólva: keveseket érdekel. Ki tudja, tévedhetek is, de félek, hogy igazam van, de ez mellékes. Sajnos, csak nagyon rossz minőségű képeket ismerek a munkáiról és a honlapján lévő fotók - ha lehet, akkor még szarabb minőségűek. Kár, mert Carolee Schneemann nagyon érdekes művész, sokféle stílussal, pszichológia háttérrel, köthető a hippikhez, a feminista mozgalmakhoz és szerintem egyre korszerűbbé válik, mert ahogyan időben távolodunk a második világháború borzalmaitól, elfelejtődnek a borzalmak, generációk követelik újra azt, amitől a hatvanas, hetvenes években már azt hitték, hogy megszabadultak: a nacionalizmust, a sovinizmust és a bezárkózott, dohos, de kegyes és kegyetlen hazugságokkal bűnbakokat szállító fajelméleteket. Ma, amikor Európa fiatalsága új bűnbakokat keres, primitív válaszokat akar dühödt kérdésekre - nagy szükség van arra, hogy valami össze tudjon bennünket kötni az egyre kevésbé érdekes valóság-kereséssel és az igazmondással. A művészet ilyen lehet és főleg érdekes lehet az a korszak, amikor Carolee Schneemann csinálta a legjobb munkáit, de nem akarom őt kiemelni, hiszen sokan voltak abban a korban, akik hasonló mélységekbe próbáltak lemászni és megmutatni azt amit ott találtak.

Atsushi Kaga, I am always connected to you some way, 2009

Jennie Ottinger, Bebe in Her Carriage, 2012

Luke Butler, The End 52, 2011

Stefanie Popp, Argiope, 2012 (Installation view)

Ismered James Pratt és John Smith történetét, talán nem. ők voltak az utolsók akiket Nagy-Britanniában kivégeztek a homoszexualitásuk miatt, felakasztották őket. Volt még egy "bűntársuk" William Bonill, az ő lakásában találkozgattak, de ő megúszta azzal, hogy deportálták Ausztráliába. Úgy kapták el őket, hogy a amikor a már említetett William Bonill lakásában találkoztak és szeretkeztek, akkor Bonill főbérlője kívülről felmászott az ablakba és leskelődött és meglátta őket. A vakbuzgó és mélyen erkölcsös főbérlő azonnal elrohant rendőrért és az időközben részegen hazatért William Bonill-al együtt mindhármukat letartóztatták. Nincs tanulság, csak érdekes történet.
Már megint elmúlt 5. Eső. Ami jó, tiszta tőle a levegő. Ma csak fél napot fogok dolgozni.
Erőtlen gondolkodáskényszer, ragacsos semmi, ehhez hasonló szókapcsolatok lógnak.
ahhaha.

Hugo Erfurth: Martha Koch and Otto Dix

Avner Ben-Gal Untitled, 2010

Eko Nugroho, Wrong Summer, 2014

Nancy Spero, Helicopter, Victim, Astronaut, 1968

Ida Applebroog, American Medical Association II, 1985

Gary Baseman, Regeneration of the Forest, 2013

"Visszatért az esős időszak, de legalább meleg van. Ez volt a kötelező mondatom az időjárásról."
El szoktam felejteni, hogy mennyire rajongok a középkori történelemért, tegnap éjjel nem tudtam elaludni és Maestro Titta (G.B.B) életrajzát olvasgattam. Nagyon kötelességtudó, precíz és művelt ember benyomását kelti, szeretett hegedülni és ha éppen nem volt hivatalos munkája, akkor esernyőket árult a feleségével. Szinte soha nem hagyta el Trastevere területét, mert tartott attól, hogy az általa kivégzettek rokonai bosszút állnak majd rajta. Végül 90 éves korában halt meg, ami abban az időben nagyon idősnek számított.
Miért érdekel bennünket a személyek sorsa? Ma minden pillanatunk digitálisan archiválva van, ez vajon mennyire fogja megváltoztatni majd a történelem kutatását?
Sok munkám van. Nézem az esőt és a háttér zöldjét, a fákat...semmiség.

Marcel Dzama, The new economy, 2012

Jon Rafman, Via Cassia Cimina, Ronciglione Viterbo, Italia, 2010

Marc Bijl, Teenege Kicks, 2003

ara dymond, Cameo,  2012

Caroline Allen, Things for Bins

nyár lett. nem tudom mikor sütött utoljára ennyit a nap Manchesterben, talán tavaly júliusban. az biztos, hogy 8-9 hónapja nem láttam ehhez hasonló napsütést. jól esik, szép, csak elszoktam tőle. 20 fok, izzadás.

Jaya Howey, The In Acts Out

El-Hassan Róza, Head , Mourning

David Dawson, Lucian Freud painting the Queen of England, 2001

Yoko Ono, CENTIPEDES, 2011, Silicon

Francis Bacon: Polaroid self-portrait
taken in a mirror (1970s).

apró, csíkos, pizsamák és nagy, kockás, katicák___? elhagyni a terepet. a buszon idefelé gyerekkori emlékképek villantak be, illatokkal együtt, talán azért mert mintha kora nyár lenne, ami errefelé ritka, mármint, hogy az idő annyira felmelegszik, hogy emlékeztessen arra, amilyen otthon volt. álltunk a hídon, a híd nem mozdult, "csak merésznek kell lenni" - mondta a., majd félrehúzódott, teljesen ok nélkül, hiszen hely volt ott bőven. jó lenne mellékelni egy fotót, { Ki vagy? Merre? Júniusban csinálok egy egynapos budapesti sétát, hasonlót ahhoz mint amilyet Prágában a múlt hónapban. Csak rövidebbet, mert nem lesz időm. } talán majd este. ma kora délután lelépek munkából, cipőt kellene vennem, olyat ami illik a rózsaszín rövidnadrágomhoz és a fekete ingemhez, vagy amit épp magamra aggatok majd. nem gondolok rád, mert te sem akarod, mert ha rád gondolnék, érezhetnéd - és az rossz. kőkemény ezoterika, alamusziság, áltudomány, de néha szabad érezni olyat ami nincs, vagy inkább úgy a helyes, hogy néha tudunk érezni olyat ami valóban van? sok a duma. ma reggel úgy éreztem, hogy a képzőművészet az egyetlen dolog az életemben ami konstans, gyerekkoromtól fogva fontos, és ahelyett, hogy elmúlna, erősödik. ez kóros____?

a képzőművészet mint a legutolsó meditáció.

Laylah Ali, Untitled 2006-200,7 Ink and pencil on paper

Ida Applebroog, photogenetics

Lynda Benglis, NIGHT SHERBET A, 1968

Tony Berlant, Vija Celmins in her studio in Venice,
California, 1966.

Jenny Holzer, Projections

Margaret Kilgallen

Sally Mann, Family pictures, 1984-1991