 |
| Marcel Eichner (German, b.1977): Untitled |
így a semmi csakis [tömbje]. ott ültem, előtte, majd a virágok lelógó levelei alól előhúzott néhány teafiltert, mosolyogva a csótányunk lábai köré tekerte, mint a sálakat szokás, újra vigyorogtunk, a polc előtt, keresztben a lábainkkal, hinta. elhúzott száj. azt a címet adnám nekünk: emlékek. közben pénzt okádok egy könyv kivágott belsejébe, ahonnét cerkóf-fejével, kutypózban - rámkacsint. a szöktető fonott madzagot a nyakam köré tekerem és ugrás a köldök középpontjába.
csak a hangulatot, apest téli páráit, a földalatti sárfoltjait, sóhegyeit. az állatkert és a vidámpark közti átjárót, ahol egy 2006-os graffiti szerint valaki beszívott egyszer, de nem ismerhettem, báliruha, korbácsolás, taxik, csókozás.
azután mindig vissza, ezer mérföldek és talán, végre, hamarosan, a fekete rés.
No comments:
Post a Comment